A hazai pedagógusok által észlelt vezetési stílus és munkaelégedettség vizsgálata

Absztrakt (kivonat)

„A pedagógus munkája áldásos és felelősségteljes. Egy zsarátot kap, s rajta áll, hogy hamu vagy fáklya lesz belőle” – mondja Hermann Ottó, s ezen állítása időtállónak, örökérvényűnek bizonyul. A pedagógusok szerepe meghatározó a fiatalság, és ezzel együtt egy nemzet jövőjének szempontjából is. A tanárok munkáját azonban számos tényező befolyásolja, munkájuk hatékonyságát éppúgy növelheti, mint csökkentheti például az oktatási rendszer megfelelősége, személyes élményeik vagy elégedettségük. Fontos ezért annak megértése, hogy a gyermekeinket, a jövő generációját nevelő, útjukat egyengető pedagógusok hogyan is észlelik azt a környezetet és rendszert, melyben mindennapos tevékenységeiket végzik. Jelen dolgozat a pedagógusok percepcióit kutatva törekszik észleléseiknek mélyebb megértésére, munkájukkal és az oktatási rendszerben betöltött szerepükkel kapcsolatos fontos összefüggések feltárására. Általánosan elmondható, hogy bármely nemzet oktatási rendszerének mai sajátosságai több évszázados csiszolódási folyamat eredményeként tárulkoznak elénk. A rendszerben betöltött különböző szerepek, alá- és fölérendeltségi viszonyok szintén évszázados gyakorlati tapasztalatok során forrottak ki, s lokálisan többek között az adott ország gazdasági környezetének, történelmi hagyományainak és demográfiai viszonyainak sajátosságait hordják magukban. A közoktatási intézmények fontos szerepet játszanak a társadalom normáinak alakulásában, működtetésük azonban sok esetben túlmutat a szociális szférán, és az oktatási szerepkörük betöltéséhez szükséges tapasztalatokon. A közoktatásban részt vevő intézmények fontos gazdasági szereplőnek, infrastruktúra gócpontoknak és kormányzati fókuszterületnek is tekinthetők (OECD, 1996; Scott, 2006; Acemoglu és Robinson, 2008). Baker és LeTendre (2005) szerint a közoktatás működtetése az egyik legnagyobb iniciatíva, melyre a világ legtöbb kormánya vállalkozik. Következésképpen az is elmondható, hogy az oktatáspolitika jövőbeli irányvonalai és reformja erősen centrális kérdéskört jelentenek a mindenkori aktuálpolitikában, így a politikai változások, az aktuális nemzeti berendezkedés bizonyos mértékben általánosságban befolyásolja az oktatás minőségét, szerkezetét és az állami közoktatási intézmények mindennapi működését. A közoktatás minőségének azonban számos mérőszáma létezik (UNICEF, 2000). A gazdálkodástudomány humán erőforrással foglalkozó ágának egyik fő fókusza például a dolgozók teljesítményének, teljesítményfokozási lehetőségeinek és elégedettségének 3 kutatása (Hunter és Thatcher, 2007; Gilbert, 2007; De Brouwer, 2009; Ferris et al., 2010; Gberevbie, 2010). Az oktatási szférában e terület szerteágazó, hiszen a tanulók teljesítményétől kezdődően az adott pedagógusok, mint egyének, az iskolák illetve iskolatípusok, a tanári kar és az intézményvezetők teljesítményének, elégedettségének mérése is megfelelő kutatási területet biztosíthat, így adott kutatás megkezdéséhez már első lépésként fontos tehát a kutatási kör és célcsoport szűkítése. Jelen dolgozatomban lefolytatott kutatásban a magyar közoktatásban dolgozó pedagógusok, mint munkavállalók képzik a fókuszpontot. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Magyarországon a 2016/17-es tanévben a köznevelési intézményekben dolgozó pedagógusok száma 154,4 ezer fő volt (KSH, 2017a), ez az adott időszakban az országban munkavállalóként regisztrált lakosság 3,5%-a, ezen belül a legalább felsőfokú végzettséggel rendelkező munkavállalók 13,3%- a volt (KSH, 2017b). Egyértelműen jelentős számú munkavállalóról beszélünk tehát, amikor a magyarországi köznevelésben alkalmazott pedagógusokat vizsgáljuk. A vizsgálat célcsoportja után pontos tárgyának meghatározása is fontos lépcső, ehhez a szakirodalomban fellelt aktualitási és mérési hiányosságok alapján fogtam hozzá. A munkavállalói elégedettség bármilyen szervezet életében fontos fókuszpont kell, hogy legyen, hiszen a munkaerő megtartása és teljesítményének hatékonysága alapvetően meghatározza egy intézmény sikerességét. Az elégedettségkutatások szerteágazók, számos tényező függvényében releváns kutatni a munkavállalók munkával kapcsolatos érzésit és attitűdjeit. Saját vizsgálatom fókuszába az egyik legklasszikusabb felfogás szerint az észlelt vezetés dolgozói elégedettségre mért hatásait vizsgálom. Következésképpen e dolgozat célja, hogy megállapítsa, milyen összefüggésben áll a jelenleg hazai köznevelési intézmények munkavállalójaként tevékenykedő pedagógusok munkaelégedettsége az általuk észlelt vezetői stílussal, valamint hogy e területekre mi jellemző aktuálisan a magyar közoktatásban, hiszen a tankerületi központok létrehozásával az elmúlt évtizedben egy olyan rendszerszintű változás indult el Magyarországon, melynek kétség kívül vannak és lesznek érzékelhető hatásai az oktatási intézmények szervezetén belül is.