Menetidőbecslés: egy kollaboratív megközelítés

Abstract

A menetidőbecslésre már az ókori Rómában is megjelent az igény, viszont akkor leginkább hadászati jelentősége volt. Az első, túrázóknak szóló menetidőbecslő eljárás a XIX. századból származik, Naismith skót hegymászótól ( Naismith-szabály ). A XX. századi menetidőbecslések a Naismith-szabály módosításai/javításai (pl. Tranter,Aitken,Langmuir eredményei) vagy teljesen új megoldások ( pl. Tobler-féle exponenciális becslés ) voltak. A fentiekben említett eljárások megalkotásánál a mai lehetőségekhez mérten kevés és viszonylag pontatlan adatot használtak. Dolgozatomban egy új menetidőbecslő eljárást (algoritmust) szeretnék bemutatni, mely elkészítésénél felhasználtam a modern technológia adta lehetőségeket (pl. GPS,számítógépes adatfeldolgozás). Az eljárás létrehozásánál egy több tízezer, GPS-szel rögzített túranaplót tartalmazó adatbázist használtam fel. A menetidőbecslés mellett röviden be szeretném mutatni az adatok feldolgozását, továbbá részletesen ki szeretném fejteni az algoritmus létrehozásának menetét és az eredményességére vonatkozó tesztek eredményeit összehasonlítva más menetidőbecslő eljárásokkal.