HU-GO : Új magyar útdíjrendszer tehergépjárművek részére : Szükségesség/Versenyképesség/Nemzetközi összevetés

Absztrakt (kivonat)

Szakdolgozatomban a 2013. július 1-jén bevezetésre került használatarányos útdíjrendszer (HU-GO) működését, szükségességét vizsgáltam az európai uniós szabályozás és a környező országokban működő rendszerek tükrében. A téma fontosságát mutatja, hogy az Unió szakemberei napjainkban is folyamatosan módosítanak az útdíjakra vonatkozó direktíván, mindig új lehetőségeket keresve. Németország pedig a közeljövőben tervezi a nála működő útdíjrendszer kibővítését a 12 tonna alatti gépjárművekre, igaz csak matricás rendszerben. Nincs tehát egyetértés a tagországok közötti az egyes rendszerek előnyeit és hátrányait tekintve, arra azonban törekednek, hogy valamilyen formában mégis megpróbálják egységesíteni azt. Munkám során két interjút készítettem a kormányzati és a magánszféra egy-egy jeles képviselőjével, és az ő nézőpontjukból igyekeztem összevetni a kormányzati elképzeléseket és terveket azok megvalósulásával. Az elmúlt tíz hónap tapasztalatait megismerve, olyan fejlesztési javaslatokat dolgoztam ki, melyekkel a rendszer működése még igazságosabbá, és gazdaságosabbá tehető. Megoldási javaslatot készítettem továbbá az elkövetkező évek úthálózati beruházásaihoz és a meglévő utak fenntartásához szükséges kormányzati önrész előteremtéséhez. Összevetettem a HU-GO felépítését a szomszédos országok rendszereivel, és igyekeztem kidolgozni egy olyan hipotetikus rendszert, mely az ismert díjfizetési metódusok pozitív oldalait tömöríti. Figyelembe vesz továbbá olyan környezetvédelmi és fenntarthatósági szempontokat is, melyet jelenleg még az említett direktíva is csak lehetőségként/ajánlásként szerepeltet. Sajnos a HU-GO-ból származó bevételek – bár jelentősnek tűnnek –, nem fedezik a kiadásokat, a közlekedés keresztfinanszírozását pedig egyenes lehetetlenné teszi. Ennek érdekében javaslatot tettem egy, a 2000-es évek előtt jól működő Útalap vagy Közlekedési Alap megalkotására, melynek egyik alappilére a HU-GO lehetne. Szükséges azonban kiegészíteni olyan egyéb bevételekkel is, melyek korábban kifejezetten a közlekedés fejlesztését szolgálták (például az üzemanyag jövedéki adója), idővel azonban ezeket más területekre irányítottak át. Így utat nyithatna a döntéshozó a közlekedés veszteséges ágazatainak belső finanszírozásának, és nem lenne szükség arra, hogy a költségvetés más sorait terheljék ezek a kiadások. A dolgozatban olyan további műszaki megoldásokat is keresek, melyek a tehergépjárművekbe (és később az autóbuszokba és személyautókba) szerelt fedélzeti egységek más felhasználási területeit is lehetővé tennék. Gondolok itt a közlekedési szabályok betartásának fokozottabb ellenőrizhetőségére, vagy a veszélyesnek ítélt járművek országon belüli nyomon követésére. Ezek személyiségjogi szempontból azonban aggályosak lehetnek, így a bevezetésükhöz további vizsgálódás szükséges, mely jelen dolgozatnak nem része.