„Self-contained” rezsimek a nemzetközi jogban, avagy mennyire esett messze az alma a fájától?

Abstract

A nemzetközi jog fragmentálódásának köszönhetően viszonylag új, eddig ismeretlen képződmények alakultak ki, melyek megítélése sok gondot okoz a jogalkalmazás során. Ilyenek az úgynevezett „self-contained” rezsimek is, amely kifejezést először az ICJ használta a teheráni túszüggyel kapcsolatosan. Eredetileg olyan szabályokat, vagy szabályösszegségeket értettek alatta, amelyek kizárják az általános nemzetközi jogi rendelkezések alkalmazását. Létjogosultságukat gyakran nem ismerik el, legalábbis erőteljesen vitatják.. Még a nemzetközi jog egységét vallók inkább a generális előírások alkalmazását preferálják az ilyen speciálisokkal szemben, a kisebbségi véleményt képviselő partikularisták utat engednek a speciális előretörésének. Mivel azonban eddig viszonylag kevés számú kutató foglalkozott konkrétan ezzel a területtel, érdemes lehet belemélyedni. A dolgozatomban szeretném kideríteni, hogy lehet-e ilyen entitásokról beszélni. Ha igen, egy definíciót törekszek felállítani, majd megvizsgálom, hogy milyen viszonyban állnak az általános nemzetközi joggal, valójában mennyire zárják ki az alkalmazását. Végül, kicsit leszűkítve a témát, az Európai Unió jogát fogom elemezni ebből a perspektívából. Az írás távlati célja, hogy támpontot nyújthasson a joggyakorlat során a megközelítéshez, és hatékonyabb döntési mechanizmust eredményezzen.