Mi volt előbb a tyúk vagy a ketrec? - avagy mérlegen a tojás

Absztrakt (kivonat)

A biogazdálkodás Magyarország esetében egy máig nehezen elfogadott mezőgazdasági ágazat. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy jelentős szerepet játszik a környezetterhelés csökkentésében, közgazdasági szempontból a munkahelyteremtésben, társadalmi szempontból pedig segít megteremteni a fogyasztói tudatosságot és az egészséges életmódra nevel. Szakdolgozatom első fejezeteiben a biogazdálkodás bemutatásával foglalkoztam. Ennek kapcsán az ökológiai gazdálkodás előnyeit fogalmaztam meg, azon tényezőket, melyek jelentősen hozzájárulnak a gazdaság fejlesztéséhez, elemzem fogyasztói és termelői szempontból. A biogazdálkodás esetében bemutatásra került a jogszabályi követelményrendszer, az intézményi rendszer, piaci jellemzők és lehetőségek. Mindezek megismerése után rátértem a tojástermelés elemzésére, mely a fővizsgálati pontomat képezi. Ennek keretében azt feltételezem, hogy a biogazdálkodás több szempontból is érdemesebb és előnyösebb tartásmód a gazdák és a fogyasztók számára egyaránt. A baromfi ágazatban, 2012. január 1.-óta egy új Európai Uniós rendelet van életben, mely tiltja a tojók hagyományos ketreces tartását, s helyette egy úgy nevezett feljavított tartásmódot kell használni. Az ezzel kapcsolatos problémakört jártam végig, s vizsgáltam, mennyire érdemes ezt a tartásmódot követni, vagy pedig biogazdálkodásban tartani a tojókat. Mindezek tudatában a kutatásomat a magyar és a német gazdálkodásra építettem fel. Olyan nagy tapasztalattal rendelkező gazdálkodókkal beszélhettem, mint a Biolla Kft. ügyvezető igazgatója. Jelenleg ők látják el a magyar szupermarketek, bioboltok legnagyobb százalékát, biotojással. A ketreces tartásmód esetében az Alföldi Tojás - Kaldenek Kft.-t kerestem fel. Nagy tapasztalattal rendelkeznek és jelentős tojóállománnyal, tökéletes példa a tartásmód gyakorlati bemutatására. A Kulman Tojás Kft. esetében egy olyan vállalkozásra találtam, akik ketreces tartásmódból mélyalmos tartásmódra váltottak, ezzel ők is bizonyították feltételezésemet, hogy érdemes a gazdák számára váltani, s egy másik tartásmódba fektetni. A német tartományban a Bioland Brungs vállalat segítségével láthattam bele, a gyakorlatban, hogyan alakul a német biogazdálkodás. A vállalat ugyan jelentősen kisebb tojóállománnyal rendelkezik, mégis pozitívabb véleményt hallhattunk sok esetben. A feltételezésem bizonyítására különböző elemzéseket végeztem, mint költség, ár, s áthárított terhek vizsgálata. Az elemzésem kiterjed a piaci árak alakulásának vizsgálatára. A biotojás fogyasztói árazása jelentősen kiegyenlítettebb változást mutat, s talán az egyik legmeglepőbb adat, hogy a 2011. évhez képest árcsökkenésről beszélhetünk. A ketreces tartásmódból származó tojások piaci árának esetében azonban jelentős ingadozásról beszélhetünk. Megállapítható, hogy míg a biotojás ugyan magasabb ráfordítással jár, mégis a piac stabilabb és biztonságosabb jövedelmet jelent a gazdák számára. Ezt egyfelől indokolhatjuk azzal, hogy a ketreces tartás esetén a termelési költségek jóval a biogazdálkodás színvonala alatt vannak, azonban a takarmány ár folyamatos és kiszámíthatatlan árváltozást mutat, a külföldről érkező import képes jelentős fenyegetést nyújtani a gazdáknak, hiszen képes a piaci hangulatot és az árakat befolyásolni, végül pedig a jogszabályi változtatásokat is meg kell említeni. Az ez évtől életbe lépő szabályozás immáron a 3. szabályozást jelenti, mely jelentős költségeket ró a gazdákra. Áthárított terhek esetében a környezeti és egészségügyi hatását vizsgáltam a két tartásmódnak, s a tojásnak. Tudni kell, hogy eltérő szabályozások vannak érvényben, míg a biotojás szigorúan megköveteli a gyógyszer és egyéb kémiai anyagok tilalmát, addig a ketreces tartás sem ezt sem a tojások fertőtlenítését nem akadályozza. Ennek tekintetében vizsgáltam ezeket a különbözőségeket, hogyan gyakorolnak hatást a környezetre és az emberi egészségre. A lakosság körében online kérdőíves megkérdezést hajtottam végre. A magyar és a német sokasságból véletlen mintavétellel választottam ki az elemszámot. Elsődlegesen a fogyasztói tudatosságot vizsgáltam, s különböző szempontok alapján mérlegeltem azt. A két minta között az egyik legnagyobb eltérés, hogyan látják, s érzékelik a biotojás és a ketreces tojás közötti különbséget. A magyar fogyasztók esetében elsődlegesen a jobb tojásminőséggel azonosítják a biotojásokat, míg a német minta a humánus tartásmóddal. Továbbá a német megkérdezettek jobban informáltak a tojások tekintetében. Vásárlási szokásaik során azonban a szupermarketek elsöprő győzelméről beszélhetünk, míg a magyar lakosság nagy arányban saját háztartásban termeli meg a tojást vagy termelőtől vásárol. Számos elemzés eredményén keresztül bizonyítottam, hogy ugyan a biogazdálkodás jelentős költségbeli eltéréseket mutat, hosszú távon azonban nemcsak stabilabb és jövedelmezőbb piacot jelent a gazdáknak, hanem elérhetővé válik, hogy gazdálkodásuk során a környezetet ne terheljék jelentősen, s a méltányos állattartás mellett is elköteleződjenek.