Női vezetők megítélése a tudatos és tudattalan sztereotípiák tükrében

Absztrakt (kivonat)

A nők a munkaerőpiacon való megjelenése óta temérdek akadállyal néztek szembe és kerekedtek felül. Azonban a nemükből származó megkülönböztetéssel és diszkriminációval, előítéletekkel és sztereotípiákkal a mai napig szembesülnek mind a munkájuk, mind a magánéletük során. A női vezetők helyzetét tovább árnyalja a vertikális és horizontális szegregáció, mivel az előrehaladásukat gátló akadályát képzi. Szakdolgozatom célja megismerni a női vezetők nemi és vezetői identitását, illetve a két egymással konfliktusban álló identitás összehangolásának lehetőségeit. Továbbá a nők által a női vezetőkhöz társított percepciókat, valamint azt, hogy a nők és férfiak társadalmi dominanciabéli különbségeit alapul véve, vajon igaz-e az, hogy a férfiakat a vezetői szerephez, a nőket pedig a támogató szerephez asszociálják a nők. A konklúzióval záródó szakdolgozatom 3 fő részre osztható, amely az irodalmi áttekintés, a kvantitatív és a kvalitatív kutatás eredményeinek bemutatása. Az irodalmi áttekintés során definiálásra került az identitás fogalmi kerete, így a társas, a nemi és a szervezeten belüli identitás is. Ezt követően a női karrier típusairól, szakaszairól és jellemzőiről esik szó. Megvizsgáltam a vezetői stílusok és a gender közötti kapcsolat milyenségét, valamint a női vezetői stílusok létezésére kerestem a választ. Végezetül a sztereotípiákra és a tudattalan előítéletekre helyeződig a fókusz, amely folyamán a nemhez és a női vezetőkhöz kapcsolódó tudatos és tudattalan előítéletek kerülnek kifejtésre, illetve a sztereotípiák rendszerigazoló mivolta. A kutatásom két részre osztható mivel kvantitatív és kvalitatív módszereket is alkalmaztam. A kvantitatív kutatásom során a nők által a női vezetőkhöz társított percepcióit vizsgáltam. A kérdőív tartalmazott az implicit attitűdök mérésére alkalmas Nem-Vezetés (Gender-Leadership) implicit asszociációs tesztet is, amellyel a tudattalan előítéleteiket vizsgáltam. Továbbá a kérdőív részét képezte a diszkriminációs aggódás és a modern szexizmus validált skála. A kvalitatív kutatásom során öt félig strukturált mély interjút készítettem női vezetőkkel, ahol a női és vezető identitásuk kialakulását formáló meggyőződéseket és tapasztalatokat, valamint a két identitás kapcsolatát vizsgáltam. A kérdőíves kutatás során a Nem-Vezetés implicit asszociációs teszt eredménye azt mutatta, hogy a nők, ugyan gyenge erősséggel, de a férfiakat a vezetői szerephez, a nőket pedig a támogatói szerephez asszociálják. Az asszociáció erőségének mértéke a női felettessel rendelkezők esetében magasabb, mint a férfi felettessel rendelkezőknél, így elmondható, hogy a női felettessel rendelkezők a férfiakat nagyobb mértékben a vezetői szerepbe asszociálják. A jelenlegi felettesek neme és a vezetők nemének preferenciáit tekintve, szignifikáns különbség mutatkozik. A női felettessel rendelkezők szignifikánsan magasabb mértékben preferálják a női felettest, amíg a férfi felettessel rendelkezőknek szignifikánsan magasabb arányban nincs preferenciájuk a vezető nemét illetően. A diszkriminációs aggódás magas értéke, azt jelenti, hogy a nők aggódnak a nők helyzete miatt hazánkban, azonban az életkor előrehaladtával mind a diszkriminációs aggódás, mind a modern szexizmus értéke csökken. Faktoranalízis segítségével a női vezetőhöz fűződő attitűdöket kategorizáltam, így jött létre a női vezetőket pártoló attitűd, konzervatív „antifeminista” attitűd, patriarchátust támogató attitűd és a semleges attitűd. Az interjúk során kapott eredményeket 6 fő témakörön keresztül mutattam be, amelyek a szocializáció hatása a nemi identitásra, a példaképek és női mentorok, vezetői szerep és szakmai kihívások, munka-magánélet egyensúly, valamint a női és vezetői identitás összehangolása. Az interjúalanyok nemi identitásának kialakulásában az elsődleges szocializációs közegnek nagy szerepe volt. A vezetői identitásuk formálásában kiemelt szereppel bírt, a karrierjük eléjén őket támogató női mentoruk. A női vezetők számára a legnagyobb nehézséget a munka-magánélet megteremtése jelenti, kifejezetten a gyermekek születése után okozott megpróbáltatásokat. Az alanyok vezetői stílusa tradicionálisan feminin és maszkulin karakterisztikákat is magában hordozz, de általánosságban a transzformációs vezetési stílushoz áll a legközelebb hozzájuk. A vezetői és nemi identitásuk a munkában töltött évek során szinte elválaszthatatlanná vált. A régóta vezetői pozícióban lévő nők az identitások közötti disszonancia megszüntetése érdekében a vezető identitásuk javára, a női identitásukat háttérbe szorították, amíg a kevesebb tapasztalattal rendelkező vezetők a két identitás közötti összhang megteremtésére törekednek. Azonban minden interjúalanyom a női vezetőkhöz tudattalan sztereotípiát társított, amelyet „tipikus női vezetőként” fogalmaztak meg. A vezetői tapasztalat mértékének növekedésével egyre kevésbé hasonlítanak és akarnak hasonlítani az általuk tipikusnak tartott női vezetőhöz. A női vezetők saját maguk felé társított tudattalan előítélete a sztereotípiák rendszerigazoló voltát tükrözi.