Nemi előítéletek hatása a foglalkoztatásra napjainkban Magyarországon

Absztrakt (kivonat)

Szakdolgozatom központi témája a nemi előítéletek és elvárások hatása a foglalkoztatásra, mivel az elméletet nagyon érdekesnek találtam, de úgy gondoltam, hogy az évekkel korábbi kutatások eredményeihez képest napjainkban számos területen lehetnek változások. Ezért a kérdőíves kutatást választottam, ahol férfiakat és nőket is megkérdeztem, a válaszaikat értékeltem, mivel mindkét nemnek jelentős szerepe van a foglalkoztatásra, akár munkavállalóként, akár munkaakóként. Érdekes volt látni, hogy az elvárások a nők felé a munkahelyen a mai napig tartják magukat, miközben számos esetben a családon belül már támogatást is kapnak a férjüktől, akik szintén kiveszik a részüket a gyereknevelésből és a házimunkából egyaránt. A női karrier ennek ellenére még sokszor falakba ütközik, „üvegplafon” és „üvegfal” elve szerint is, pedig a nőknél továbbra sem jellemző, hogy mindenki és bárki felsővezetői karrierről álmodna. Sok esetben a nők a családi élet mellett végzik a munkát, akár anyagi okok miatt, akár azért, mert szociálisan jobb, ha nem a négy fal között élnek kizárólag a családtól kapott reakciók, elismerések mentén, hanem más területen is sikereket érhetnek el, ennek ellenére a siker önmagában nem elegendő motiváció ahhoz, hogy a munkahelyi karriert részesítsék előnyben a családjuk helyett. Reprezentatív kérdőíves kutatást végeztem, amely szerint a nőügyek, női karrier, nők szerepe a családban, feladataik, jelenleg 63,9%-os támogatottságot képviselnek Magyarországon. A kutatásomban igazolásra kerül, hogy a férfiak a házimunkából kiveszik a részüket, továbbá az is, hogy a foglalkoztatásban még mindig nagyobb arányban alkalmaznak férfiakat, magas egyetértésben nyilatkoztak afelől, hogy a férfiak számos esetben kedvezőbb helyzetbe kerülnek álláskeresés, jutalom és egyéb juttatások esetében. Ez a foglalkoztatásban is látszik, hiszen az Európai Unió országok közül a középmezőny alsó részében szerepelünk a teljes munkaidős foglalkoztatás tekintetében. Ez azért is probléma, mert a társadalombiztosítás és a nyugdíjrendszer is az adózott jövedelem arányában veszi figyelembe az évek alatt végzett munkát, így a nők hátrányos helyzetben vannak például a nyugdíj összegének megállapításakor, hiszen életükben vagy nem kerestek annyit, mint a férfiak azonos pozícióban vagy eleve nem teljes munkaidős állásból származó a jövedelmük. Ehhez kapcsolódik az a tény is, hogy piacgazdasági szemlélet szerint munkának, csak a keresőmunka tevékenysége számít, az otthon kötelezően elvégzendő, ám kötelező jellegű házimunka nem. A férfiaknak sem feltétlen jobb a jelenlegi helyzet, hiszen családfenntartóként súlyos teher nyomja vállukat, több esetben a gyermekeiket alig látják, dolgoznak egy családért, amelyben alig van idejük megélni a pillanatokat. Éppen ezért szükséges a férfiak és nők helyzetét mind a foglalkoztatásban, mind a mindennapi életben közelíteni egymáshoz, hogy teljesebb életet élhessenek, ami a munkáltatóknak is érdekül lenne, hiszen kevesebb alkalommal betegednének meg, csak rugalmasabban kéne kezelni a munka és magánélet kapcsolatát és az elköteleződés sem maradna el.