A csíkszépvízi Csengő szövetkezet stratégiaalkotási gyakorlatának elemzése

Absztrakt (kivonat)

Jelen disszertáció célja az volt, hogy a startégialkotás folyamatát a vállalati tevékenységek szempontjából vizsgálja meg. A szakirodalom áttekintése során észrevettem, hogy a stratégiakutatást általában makró szintről közelítik meg a kutatók és hogy szükség lenne egy mikró perspektívára, ami lényegében a mindennapi szervezeti tevékenységeket próbálja tetten érni (Johnson és mtsai. 2003), pontosabban azokat a folyamatokat és képességeket, valamint erőforrásokat, próbálja azonosítani, amelyek jelentősen befolyásolják a stratégia alakulását. Az elméleti részben, a fontosabb stratégiai analízis elméleti irányzatait alapul véve, az erőforrás-alapú nézőpont (lásd Connor, 2002, Tari 2006) és szervezetközi kapcsolatok nézőpontjának (Tari 2006, Dyer, 2018) paradigmáit és ezek alapján próbáltam megvizsgálni a kiválasztott szövetkezet stratégiaalkotási gyakorlatait. A módszertani szakirodalmat áttekintve és összegezve a választásom az esettanulmány módszertani kereteire esett. A stratégiaalkotás egy komplex tevékenység és elég gyakran a cég hétköznapi tevékenységeiben, szervezeti rutinjaiban érhető tetten. Ezek alapos megvizsgálása direkt hozzáférést igényel a szervezet belső környezetéhez és tagjaihoz. Az esettanulmány éppen egy ilyen összetett helyzet vizsgálatára alkalmas eszköz, mert több forrásból származó adatot dolgoz fel (Ghauri és Firth, 2009). Adatgyűjtési módszerként a szövetkezet kapcsán megjelent hírek és médiatartalmak dokumentációját és a szövetkezet ügyvezetőjével készített félig strukturált interjút választottam. Az elméleti háttérből kiindulva három hipotézist fogalmaztam meg, melyeket a fent felsorolt adatgyűjtési módszerekkel vizsgáltam meg. Az első hipotézisem beigazolódott, miszerint annak ellenére, hogy egy cégnek nincs formalizált startégiája, tudatosan foglalkozik a jövőképével. A második megfogalmazott hipotézis, miszerint a tejipari kiscégeknél az innováció elsősorban technológiai megközelítések mentén valósul meg, ugyancsak beigazolódott. A kutatás során megvizsgált szövetkezet a stratégiai irányt befektetések által határozza meg, a termékstratégiával összhangban új gyártósort hoznak létre, amely diktálja majd stratégiát. A harmadik hipotézis szerint az innováció és hozzáadott értékteremtés nem csak a versengés, hanem a közösségi kooperáció által valósul meg, szintén beigazolódott. A gazdák, illetve a tejfeldolgozó szövetkezet közti kooperáció és szinergia által a gazdák magasabb áron tudják eladni a tejet. A tejfeldolgozó és termelő szövetkezetek pedig, az erőforrásaik megosztásával és megfelelő konfigurációjával jelentős piaci sikereket értek el, ami többlettprofit formájában is számszerűsíthető. A kutatás fontosabb eredményei közül kiemelném a partnerkapcsolatokat, melyek hozzásegítették a három különböző tejfeldolgozó szövetkezetet, hogy partnerként és nem vetélytársként érjenek el eredményeket, ha megosztják erőforrásaikat, termelési és forgalmazási infrastruktúrájukat. A Csengő tejszövetkezet követendő példaként jelenik meg a Csíktérségi üzleti szféra számára. Az ügyvezető kiemeli, hogy „nagyon sokan megkeresnek és most már szerintem azt kell mondjam, hogy a Szépvízit így jó példaként…állandóan vagy jön valaki látogatni, vagy meghívnak előadásokra… tulajdonképpen, hogy hogy is történt az egész dolog, hogy jött ez igy össze. Hála Istennek elindult és azóta is működik mert biza volt, aki azt mondta, hogy ez úgyis halva születik, ebből nem lesz semmi.” A felvázolt hipotézisek beigazolásán túl, fontos eredményként emelném ki, hogy a magasabb beszerzési ár első látásra hátrányos helyzetbe hozhatja a szövetkezetet. Minden termék címkéjén szerepel, hogy 100% tehéntejből készült, ez egy jel, ami azt üzeni a fogyasztóknak, hogy minőségi terméket vásárolnak, ha ezt választják. Ezzel egyidőben a helyi termék, helyi márkaimidzzsel erősebb pozíciót képvisel a helyi piacon. Ezt a kedvező pozicionálási lehetőséget tovább erősíti egy jól szervezett közös termelési és értékesítési infrastruktúra, amelyet a partnerek közösen és ezáltal költséghatékonyan tudnak működtetni. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy érdemes foglalkozni a stratégiakutatással, főleg a mikróperspektíva szemszögéből. A stratégiát gyakran befolyásolják olyan jelenségek és történések, amelyeket a hagyományos makró elemzési módszerekkel nem lehet megragadni. Az erőforrás alapú, illetve a szervezetközi kooperáció alapú elméletekből kiindulva a stratégiaalkotáshoz hozzájáruló mozzanatokat tevékenységi szinten kell megvizsgálni. Ha tevékenységi szinten vizsgáljuk meg a stratégiát formáló mikrójelenségeket könnyen értelmezhető és használható útmutatót adhatunk a menedzserek kezébe a stratégia gyakorlatba ültetésére. Az erőforrás alapú megközelítés esetében azonosítani kell az erőforrás pontos fogalmát, ennek létrehozási módszerét. A szervezetközi kapcsolatok elmélete esetében pedig pontosan meg kell határozni, hogy mi a jó kapcsolat, valamint azt, hogy hogyan lehet ezt kialakítani és fenntartani. A jelen kutatás során fény derült arra, hogy a szövetkezeti gondolkodásmód katalizátorként hatott a dolgozatban bemutatott három szövetkezet partnerségi viszonyának kialakulásában. A szervezet-közti kapcsolatok minőségét és teljesítményét a versengés és értékteremtés – értékeltulajdonítás pólusok dinamikája határozza meg (Dyer és mtsai. 2018). A végletek között bárhol elhelyezkedhet egy partnerkapcsolat. A kutatás során vizsgált szövetkezetek közötti partnerkapcsolat előnyei közé tartozik a többletérték-teremtés, a kisebb befektetést igénylő termelési infrastruktúra és a partnerkapcsolat lehetővé teszi a termelő egységek specializációját termékkategóriák szerint. A jövőben hasonló kutatásokat lehetne végezni a stratégiaalkotás gyakorlatáról főként a mikróperspektíva szemszögéből, illetve a partnerségi kapcsolatok egyensúlyát és optimális működési paramétereit lehetne modellezni. A kutatást ki lehetne terjeszteni a partnerség többi tagjára, illetve szervezetekre, akikkel az ernyőszervezet partneri viszonyban van.