Az önkéntes koordinátor is vezető?: az önkéntesek motiválásának hátterében álló tényezők

Absztrakt (kivonat)

Magyarországon az elmúlt időszakban kormánydöntések is segítették az önkéntes tevékenység végzésének fellendülését. Egyfelől az érettségi megszerzéséhez közösségi szolgálatot kell végezniük a diákoknak, mely az önkéntesség világába ad betekintést, másrészről a kormány elfogadta az önkéntes tevékenység elősegítése érdekében a Nemzeti Önkéntes Stratégia 2011-2020 stratégiai tervet, melynek célja, hogy az önkéntes tevékenységek száma növekedjen hazánkban. Magyarországon jelenleg nincsen önkéntes koordinátor szakmai képzés, így felmerülhet az a kérdés, hogy a jelenleg önkéntesekkel foglalkozó és őket irányító személyek rendelkeznek-e azokkal a képességekkel és készségekkel, amik elengedhetetlenek egy jó vezető munkájához. Az önkéntes koordinátor egy meghatározó személy, de az önkéntes programnak nem feltétele, hogy az önkéntes tevékenységet egy szakmailag hozzáértő személy vezesse. Az önkéntesség lényege, hogy mindkét fél (fogadó intézmény, önkéntes) azt érezze a tevékenység végén, hogy valami hasznosat tett. Végső soron akkor lehet sikeres a folyamat, ha megfelelő képességű emberek irányítják az önkénteseket. Mit gondolnak Magyarországon napjainkban az önkéntességről? Milyen előnye van annak, ha valaki élete során legalább egyszer önkénteskedik? Vajon miért döntenek az emberek az önkéntes tevékenység végzése mellett? Milyen vezetői stílus jellemző az önkéntes koordinátorokra hazánkban? Dolgozatomban a fent említett kérdések megválaszolásához primer kvantitatív kérdőíves kutatást végeztem, mely alapján sok új információhoz és problémafelvetéshez jutottam. Kutatásomat azzal a céllal végeztem, hogy kiderítsem, mit gondolnak az emberek az ideális vezetőről és az önkéntes koordinátorról: van-e különbség ezen kettő vezetői típus közt, illetve a velük szemben való elvárásokkal kapcsolatban. Dolgozatomban összehasonlításra kerülnek az önkéntes tevékenységet még nem végzők és az önkéntes tevékenységben már részt vettek véleményei. Kérdőíves kutatásomat követően mélyinterjúkat készítettem azzal a céllal, hogy átfogóbb képet kapjak az önkéntességről, valamint az önkéntes koordinátorok vezetői magatartásáról. A kutatási eredményeket egy klaszteranalízis elvégzésével zártam, melynek alapjául a majdnem 600 fős válaszadói minta szolgált. Kutatásom eredményei alapján megállapítható, hogy az önkéntes tevékenység irányítása ugyanannyira nehéz feladat, mint egy munkahelyi csoport/osztály vezetése. Egy önkéntes koordinátornak alapvetően rendelkeznie kell a munkahelyi vezetőkhöz hasonló képességekkel annak érdekében, hogy hatékonyan tudja vezetni az önkénteseket, és a szervezet megfelelő működését is biztosítani tudja. A klaszterelemzés nyomán egyértelműen kirajzolódott, hogy a különféle korosztályok tagjai más és más tapasztalatokat szereztek az önkéntes munka fejlesztő hatásaival kapcsolatban, és részben más és más motivációs igények mentén is kapcsolódtak be ebbe a tevékenységi formába. A klaszterelemzés nyomán elkülönített csoportok személyes jellemzőinek bemutatása révén optimálisabban tervezhetővé válhat az érintettekkel kapcsolatos vezetői tevékenység motivációs stratégiáinak kidolgozása, és a szervezethez történő toborzás érdekében megvalósítandó márkaépítés. E csoportok jellemzőinek feltárása ily módon akár konkrét gyakorlati tanulságokkal is szolgálhat az önkénteseket foglalkoztató szervezetek tudatosabb működésének tervezési folyamataiban. A mélyinterjúk során kiderült, hogy a szervezetek számára egyre nehezebb bevonzani az önkénteseket, valamint az önkénteseket maradásra ösztönözni sem könnyű az önkéntes koordinátorok számára. A kutatásom során kapott eredmények alátámasztják az önkéntes koordinátor szerepének fontosságát. Az ő feladataik közé tartozik az önkéntesek felvétele, irányítása, mentorálása és motiválása, valamint fejlődésüknek a támogatása is, és ezek révén az önkéntes koordinátorokon múlik, hogy milyen arányban jelentkeznek a szervezetekhez új önkéntesek, vagy milyen arányban távoznak a régiek.