Struktúraváltás Magyarország kórházszektorában

Abstract

A magyar egészségügyi ellátórendszerben a túlzott kórházi kapacitások, egyenlőtlen területi elosztás és más strukturális problémák jelentős erőforrásokat kötöttek le. Emiatt az átfogó struktúraátalakítás- különösen a kórházszektor területén a 2000-es évtized közepére már halaszthatatlanná vált. Szakdolgozatomban azt vizsgálom, hogy a magyar kórházszektorban 2005-2015 között milyen változások következtek be, és ezek mennyiben követték a szakmapolitikai elvárásokat és országos trendeket. Jelentős részben a struktúraváltás elméleti keretrendszerét követve valósultak meg a területi szintű kapacitás-harmonizációk Magyarország ellátórendszerében. A megyei kórházak méretgazdaságosságának, beleértve a nagy költségű orvosi műszerek kihasználtságának javulására utal, hogy a vizsgált időszakban folyamatosan nőtt a koncentráció a megyei, nagyobb kórházak felé az aktív szakellátás esetszámai és finanszírozása tekintetében is. A nagyobb esetszámok, a jobb szakorvosi rutin a későbbiekben az ellátás minőségére is pozitív hatással lehet. Az átlagos ápolási idő csökkent, ami főként a technológia fejlődésének és a terápiás gyakorlatnak köszönhető. Az ellátás szakmai palettája folyamatosan bővült, emiatt még több féle beavatkozást, terápiát tudnak elvégezni az ellátórendszerben. A szakmapolitikai elvet követve növekedett a régió krónikus ellátásának aránya.