Megfigyelni és megfigyelve lenni : Attitűdök az egyetemisták körében a megfigyelési technikák kapcsán

Absztrakt (kivonat)

A tanulmány a természettudomány, a technikai újítások és a társadalom hármasa közti viszonyokat és összefüggéseket vizsgálja, ezen belül is a surveillance viszonylag új területét, ami egyre hangsúlyosabb szerepet tölt be a köztudatban, habár a szakértők már Orwell utópiája óta foglalkoznak vele. A 2001-es terrortámadások után a megfigyelési technikák egyre fontosabb szerepet töltenek be az államok biztonságtechnikai politikájában, azonban a 2013-ban kirobbanó Snowden-botrány fényt derített arra, hogy ezeket a technikákat az egész társadalomra kiterjedő megfigyelésre is használták. Az elemzés tárgya az, hogy ez a felügyelet megengedhető-e egy demokratikus, jogállami társadalomban ahol a privát szférát tisztelni kell, egyáltalán létre tud-e jönni a laikusok véleménye szerint demokratikus, emberi alapjogokat nem sértő felügyelet. Fontosnak tartom annak vizsgálatát, hogy laikusok mennyit tudnak a megfigyelési technikákról és, hogy a biztonságuk érekében hajlandóak-e a magánszférájukat feláldozni. Kvalitatív kutatás keretében azt vizsgálom, hogy hogyan ítélik meg a különböző adatgyűjtési célokat és az egyes adatgyűjtési célok esetében milyen megfigyelési technikákat tartanak elfogadhatónak és miért, mely területek köré csoportosulnak az esetleges félelmeik. Az elemzés során kapott eredmények azt mutatják, hogy a laikusok és a szakértők véleménye között lényeges eltérés lehet: a vizsgált alanyok úgy érzik, hogy az ő életükre ez nincs jelentős kihatással így elfogadó álláspontot alakítottak ki a megfigyeléssel szemben. Markáns véleménybeli különbség nem alakult ki a kérdezettek körében, hogy a biztonság vagy a magánszféra a fontosabb, azonban toleránsabbak voltak a felügyelettel kapcsolatban, ha a biztonságukról volt szó, mint a szakirodalmi vélemények alapján előzetesen várható volt.