Likviditási problémák modellezése

Absztrakt (kivonat)

A 2007-2008-as amerikai jelzálogpiacról kiindult globális pénzügyi válság egyik legszembetűnőbb, a piacokat alapjaiban befolyásoló kísérőjelensége a bankrendszerben adott pillanatban jelentkező likviditáshiány illetve az ebből fakadó hosszabb távú fizetésképtelenség volt. Az ilyen likviditási sokkokat - általában - a lakossági befektetők részéről jelentkező tömeges betétkivonás okozza, az elmélyülésükben azonban kulcsszerepet játszhat többek között az is, hogy az intézményi eszközoldalon jelentős volumenű illikvid tételek vannak, amelyek a sokkhatásra könnyedén elértéktelenedhetnek, tovább gyűrűzve a depresszív állapotot. A pénzügyi eszközök illikviditásának jelensége amúgy is több szempontból problematikus. Egyrészt ennek hatására egy adott bank könnyen fizetésképtelenné válhat, aktíváit pedig kénytelen lehet kiárusítani; másrészt egy esetleges fizetésképtelenségi állapot beállását követően, a befagyott eszközkereskedés és a hitelakciók fellendítése végett valamilyen forrásból pénzt kell pumpálni a rendszerbe: ennek a pénznek a fellelhető forrásai és az infúzió végrehajtásának módja pedig nem mindig egyértelmű. Dolgozatomban ezeket a likviditással kapcsolatos problémákat igyekszem modellezni. Diszkrét, analitikus modellek keretében vizsgálódom; és bizonyos paraméterek változásából általános törvényszerűségeket kívánok levonni. Először az intézményes (banki) likviditással foglalkozom; megvizsgálom, hogy egy hirtelen nagy betétkivonási szándék esetén milyen folyamatok befolyásolják a fizetőképességet. Ennek kapcsán foglalkozom az eszközkereskedés feltételeivel, az ahhoz tartozó árakkal, az esetlegesen megjelenő kényszerkiárusításokkal (fire sales), valamint az eszközök kockázatának és illikviditásának kapcsolatával. Elemzem az egyes időszakok árainak és kereskedésének viszonyát, valamint azt, hogy a banki adósság mértékének változása, illetve a kívülről elérhető likvid források volumene milyen hatással van a rendszerre. Az általános eset felvázolása után egy számszerűsített példán is bemutatom a modell eredményeit. Ezt követően a likviditás típusaira fókuszálok; megvizsgálom, hogy az egyes típusokhoz milyen befektetői magatartások kapcsolhatóak, illetve ezen befektetői magatartások ismeretében hogyan alakul az egyes kereskedési stratégiák pályája és az eszközök kereskedésének egyensúlya. Az optimális kereskedési pozíciókat vizsgálom azok stabilitása szerint. Ezek után megpróbálok választ találni arra is, hogy az említett egyensúlyokhoz a likviditás melyik típusa kapcsolható döntően. A dolgozat zárásaként a lehetséges intervenciós politikák előnyeit és hátrányait elemzem; többek között igyekszem megválaszolni azok tudásalapú költségének és morális kockázatának kérdését; valamint igyekszem kijelölni az általam felhasznált és felvázolt modellkeretek bővítésének lehetséges irányait.