Választási kerületek felosztása: elmélet és gyakorlat

Abstract

Dolgozatomban arra a kérdésre keresem a választ, hogy – tág értelemben – hogyan lehet igazságos módon választási kerületeket kialakítani. Először a kérdéskör problematikáját azonosítom, néhány példán bemutatva, hogy miért is olyan fontos egy választási rendszerben, hogy milyen módon és milyen elvek szerint alakítjuk ki a kerülethatárokat. Utána a Vickerey által az informatika fellendülésének hajnalán kijelölt pályán elindulva, azt vizsgálom, hogy lehetséges-e – a rawlsi filozófiával rokon – igazságos és automatikus módszerrel, úgynevezett algoritmikus eljárással, általános feladatra alkalmazva kerületeket kialakítani. Az Altman által kidolgozott keretben arra a konklúzióra jutok, hogy ilyen algoritmus nincs, a feladat a bonyolultságelmélet szókincsét használva: NP-nehéz. Dolgozatom második felében a jóléti közgazdaságtan két modelljét elemzem. Gilligen és Matsusaka modellje sok szempontból mutat rokonságot az altmani teóriával, ugyanis ők is a körzetesítési eljárások hagyományos kritériumaira (is), tudniillik az egyenlő népességszámra, a kompaktságra és az összefüggőségre kerestek elméleti megalapozást. Jóllehet, cikkükben eredményként tüntették fel, hogy a mediánszavazó elméletét alkalmazó modelljük megfelelő alátámasztást ad az alkotmánybíróságok döntéseinél is gyakran előkerülő kritériumoknak, mégis konklúziójuk kissé bőkezűnek tűnik. Végül Coate és Knight nyomán egy hasonló– a mediánszavazó metódust felhasználó – modellt vizsgálok. Következtetéseik, jóllehet érdekes és szellemes válaszát adják a körzetesítés problematikájának, eredményeinkkel mégsem lehetünk elégedettek. A modell alkalmazása – habár felhasználható egy iterációs optimalizálási eljárás kialakításánál - messze visz a dolgozat elején kitűzött céltól. Továbbra is nehézkesnek tűnik az a feladat, hogy egy adott földrajzi, társadalmi, politikai topológiától függetlenül általános előírásoktól vezérelve alakítsunk ki választási kerületeket. Mindazonáltal a feladat adott, s megválaszolása reményteljesnek ígérkezi – már csak a témában az utóbbi években megjelent nagy mennyiségű tudományos cikk minősége és mennyisége miatt is.