Külföldi tőzsdei bevezetés lehetőségei a magyar vállalatok számára : Van-e alternatívája a Budapesti Értéktőzsdének?

Absztrakt (kivonat)

A dolgozatomban azt vizsgáltam, hogy a magyar vállalatok számára a külföldi tőzsdék milyen részvénykibocsátási lehetőséget nyújtanak. A dolgozat kérdését a megválaszolásához két fő részre bontottam. Elsőként arra kerestem a választ, hogy magyar vállalatoknak milyen esetben éri meg az elsődleges részvénykibocsátást a külföldi, globális tőzsdéken végrehajtani. Másodszor pedig a külföldi tőzsdei másodlagos listázás milyen előnyökkel jár a magyar vállalatok számára. A téma aktualitását a Budapesti Értéktőzsde évek óta csökkenő forgalma mellett a témát kutató szűkös magyar szakirodalom adja. A dolgozatomban először az elméleti keretet határoztam meg. A részvénykibocsátást elhelyeztem a finanszírozási formák között. A részvényekkel történő finanszírozás előnyeivel és hátrányaival foglalkoztam részletesen, majd pedig a vállalati életciklus és a modern tőkeszerkezet elméletek tükrében elemeztem a vállalatok számára a tőzsde adta lehetőségeket. A következő fejezetben a külföldi kibocsátás szakirodalmával foglalkoztam. A külföldi jelenlét lehetséges formáit mutattam be, illetve a külföldi tőzsdék nyújtotta előnyöket és hátrányokat vettem sorra a befektetők és a magyar vállalatok szemszögéből is. A magyar vállalatok számára legrelevánsabb külföldi tőzsdéket mutattam be a rákövetkező fejezetben, melyek a londoni, varsói, new yorki, luxemburgi, illetve a frankfurti tőzsde. Elemeztem, hogy mik a főbb érvek, amelyek az egyes tőzsdék mellett, illetve ellenük szólnak. A dolgozatot végül vállalati példák vizsgálatával zártam, ahol az elméleti keretet felhasználva a gyakorlatban is megjelenő előnyöket, és a megjelenéshez szükséges feltételeket azonosítottam, illetve bemutattam, hogy a megnövekedett költségek jelentik a külföldi tőzsdei jelenlét legnagyobb hátrányát. A vállalati példák vizsgálata alapján külföldi tőzsdei elsődleges kibocssátás esetén két főbb szempontot kell a vállalatoknak figyelembe venniük, amelyek meghatározóaknak bizonyultak a korábbi vállalati példák alapján. A sikeres külföldi tőzsdei megjelenéshez fontos a vállalat ismertsége az megcélzott piacon. Ismertség alatt egy kiépített brandet, jelentősebb vevői vagy beszállítói kapcsolatok meglétét értem. A sikeres megjelenés másik fontos tényezője pedig a vállalat mérete, illetve a vállalatban rejlő növekedési potenciál. Ez a feltétel megléte azért fontos, mert egy nagyobb, globális külföldi tőzsdén jóval több vállalat van jelen, így közülük kiemelkedni is jóval nehezebb. A két fenti feltétel megléte esetén tudja csak egy magyar vállalat igazán kihasználni a külföldi tőzsdékben rejlő lehetőségeket. A másodlagos külföldi kibocsátás, az egyszerre két tőzsdén való jelenlét, a magyar vállalatok által is gyakran alkalmazott eszköz, hogy így teremtsenek értéket részvényeseik számára a megnövekedett likviditás, ismertség és szélesebb befektetői bázison keresztül. Azonban ezek az előnyök mára már leginkább csak elméletben jelennek meg. A gyakorlatban nem alakult ki jelentős likviditás a külföldi tőzsdéken, sem a magyar, sem pedig a régiós vállalatok esetében. Az európai tőzsdei jelenlét nem hozott átláthatóbb működést a vállalatok számára, amelyet szintén a külföldi másodlagos listázás egyik fő előnyeként tartanak számon. A másik oldalon azonban a megnövekedett költségek folyamatosan csökkentik a vállalatok eredményét. Összeségében a külföldi, elsődleges kibocsátás előnyeinek a kihasználására csak néhány, magas növekedési potenciállal rendelkező technológiai, illetve export orientált, kiépített branddel rendelkező vállalat lesz képes. Másrészről az egyidejű, külföldi és a Budapesti Értéktőzsdei jelenlét előnyei kérdésesek, míg a költségek évről évre jelentkeznek, így a külföldi tőzsdei másodlagos bevezetések számának csökkenésére számítok.