A partnerkockázat modellezése

Absztrakt (kivonat)

Dolgozatomban az OTC derivatív szerződésekben meghúzódó partnerkockázattal és annak modellezési technikáival foglalkozom. Az OTC derivatív piac nagyütemű növekedése és a válság során tapasztalt veszteségek miatt a partnerkockázat jelenleg mind banki, mind szabályozói szempontból rendkívül aktuális terület. A bankok saját kockázatmenedzselési célokból is folyamatosan törekednek a partnerkockázat kezelésére irányuló módszertan fejlesztésére, emellett a Bázeli szabályozás is ösztönzi őket a belső modellek alkalmazására. Ezen inspiráció hatására dolgozatom fő célja a partnerkockázat modellezésére irányuló szakirodalom összefoglalása, a javasolt módszerek bemutatása, valamint a gyakorlati alkalmazásuk szemléltetése. Kiindulási alapnak Canabarro általános partnerkockázati modellkeretét választottam, és ezt egészítettem ki a gyakorlatban előforduló legrelevánsabb jelenségek modellezési lehetőségeivel. Dolgozatom végén, egy fiktív portfólión be is mutatom a legfontosabb modellezési technikákat. A partnerkockázat és az OTC derivatív piac egymástól elválaszthatatlan fogalmak. A partnerkockázat annak kockázata, hogy a partner - akivel derivatív szerződést kötöttek az OTC piacon - csődbe megy a szerződés lejáratát megelőzően, és nem lesz képes fizetési kötelezettségének eleget tenni. Tényleges partnerkockázat csak olyan OTC derivatív ügyletek esetén áll fenn, amelyeknek pozícióértéke lehet pozitív. A partnerkockázat modellezésekor általános feltételezés, hogy a túlélő fél azonnal zárja pozícióit a partner csődje esetén, és megnyitja ugyanazokat egy másik piaci szereplővel, hiszen csak ekkor értelmezhető a szerződés helyettesítésének költsége. A modellezés során a Mark-to-Market elv az irányadó, miszerint az OTC derivatív szerződések piaci értéken történő értékelése szükséges. A partnerkockázat csökkentésének több eszköze is létezik, melyek közül a legfontosabbak a nettósítási megállapodás, a fedezeti megállapodás, a szerződésbe iktatott paragrafusok, a fedezés és a központosított partneren keresztül történő szerződéskötés. A partnerkockázat modellezése szempontjából fontosak a pozitív/negatív kitettség és a kitettség mutatók fogalmai. A bank szemszögéből nézve a pozitív/negatív kitettség az a maximális összeg, amit a bank/partner el tud veszíteni a partner/bank csődje miatt. Ezek számíthatóak szerződés-, partner-, és portfóliószinten is. A kitettség mutatók általában egy adott időpontra vonatkozó kitettség értékek eloszlásának statisztikai jellemzői, de vannak közöttük olyanok is, amelyek rekurzív módon számíthatóak ki. A kitettség mutatók lejárati szerkezetét kitettség profiloknak nevezzük, melyeknek alakját a diffúziós és az amortizációs hatás alakítja. A partnerkockázat mérésére szolgáló mennyiség a CVA. A CVA a partnerkockázat szempontjából a kockázatos és a kockázatmentes portfólió értéke közötti különbség, azaz a partnerkockázat piaci ára. A CVA számítható unilaterális és bilaterális módon, előbbi esetben csak a partnert tekinti kockázatosnak, utóbbi esetben viszont tartalmazza mindkét fél partnerkockázatát. A 2008-as pénzügyi válság rámutatott arra, hogy a bankok is kockázatos intézmények, ezért manapság a bilaterális módon történő CVA számítás elterjedtebb. A CVA kiszámításának legkomplexebb módja a teljes modell, melynek keretében a piaci és a hitelkockázati faktorokat, azaz a kitettségeket és a veszteségrátákat együttesen modellezik. A kitettség modellezése jellemzően három részből tevődik össze: a piaci szcenáriók generálásából, az eszközértékelésből és a portfólió aggregálásából. Ezt követően minden egyes piaci szcenárión modellezik a felek csődeseményeit, és így állapítják meg a partnerkockázatból származó átlagos veszteségek különbségét, azaz a CVA-t. A bankok az erőforrások kímélése szempontjából sokszor egyszerűsítik a modell, melynek egyik leggyakoribb módja, hogy a veszteségrátákat a partner kereskedett CDS szpredeiből származtatják. A partnerkockázatból eredő várható veszteségek nagyságára a nettósítási és fedezeti megállapodás, valamint a jó- és a rossz irányú kockázat jelenléte kritikus hatással van, így ezeknek a jelenségeknek a modellbe történő beépítésével is foglalkozom a dolgozatom során. Felhívom a figyelmet az alkalmazott modell érzékenységére az alaptermék választott folyamatát illetően, illetve rámutatok a modellben esetlegesen meghúzódó roll-of risk, roll-over risk, valamint out-of-the-money risk hatásaira. OTC hitelderivatív szerződések esetében kitérek a kitettség modellezésének sajátosságaira, itt ugyanis egyedülállóan a kitettség értékére is hatással van a csődbemeneteli valószínűség. Ismertetem a CVA hozzájárulások jelenleg alkalmazott típusait, ezek közül külön kiemelem a marginális CVA hozzájárulás fogalmát, melynek legfőbb előnye, hogy rendelkezik az additivitás tulajdonságával. Bemutatom a partnerkockázat fedezésének technikáit a CVA fedezésen keresztül, és rámutatok a tényre, miszerint a CVA eszköz- és forrásoldala egyaránt fedezendő. A CVA-számítás lényegességére több szempontból is rávilágítok (árazás, limitek, tőkekövetelmény). A dolgozatom végén két befektetési bank között fennálló, OTC derivatív szerződésekből álló portfólión bemutatom a partnerkockázat modellezését és kiszámítom a CVA értékét. Végig alkalmazom a szakirodalom által javasolt technikákat, azonban több helyen egyszerűsítek. A bankok között mind nettósítási, mind fedezeti megállapodás köttetett, így azok hatásait is beleépítem a modellbe. Rámutatok a jó-irányú kockázat jelenlétére is, melynek hatása szintén a modell szerves részét képezi.