Működik a kilátáselmélet? : Empirikus vizsgálat a magyar fiatalok körében

Absztrakt (kivonat)

Valóban racionális az ember? Viselkedését megfelelően írják le a közgazdaságtan klasszikus modelljei, amelyek a „homo oeconomicus” feltételezéséből indulnak ki? Vagy léteznek más modellek, melyek esetleg jobban működnek? Ezen kérdésektől vezérelve választottam szakdolgozatom témájául a viselkedési pénzügytan egyik jelentős modelljének, a kilátáselméletnek a vizsgálatát. A „behavioural finance”, avagy magyarul viselkedési pénzügytan egy viszonylag fiatalnak mondható tudományterület, amely azzal foglalkozik, hogy a pénzügyi piacokon, illetve a pénzügyi piacok szereplőinek viselkedésében megfigyelhető anomáliákra próbál válaszokat keresni, a klasszikus, standard modellekétől eltérő feltételezésekből kiindulva, a pszichológia tudományterületét is segítségül hívva. A viselkedési pénzügytan területének az egyik legjelentősebb alkotása, az egyik kiindulópontja, alapköve a Daniel Kahneman és Amos Tversky, izraeli származású pszichológusok által kidolgozott kilátáselmélet. Ebben az elméletben a szerzőpáros megkérdőjelezi a döntéselméletben klasszikusnak számító várható hasznosság elméletének leíró modellként való alkalmazhatóságát, és egy sor olyan, különböző kísérletek során megfigyelt jelenséget azonosít, amelyek cáfolják azt. Az elmélet legelső változata 1979-ben látott napvilágot, ám ezt a szerzőpáros évtizedeken át tartó további közös munkája követte, melynek eredményeképp 1992-ben megszületett az elmélet továbbgondolt változata az ún. kumulatív kilátáselmélet. Ez az elmélet megjelenése óta számos kutató számára jelentett kiindulási pontot, többen használták fel saját kutatásaik során, és dolgozták tovább, a gazdaság számos területén alkalmazva azt. Kahneman és Tversky cikkei az egyik legtöbbet idézett alkotásoknak számítanak a viselkedési pénzügytan témakörében, és még manapság is sokan az elérhető legjobb leírásnak tartják arra vonatkozóan, hogyan értékelik az emberek a kockázatot kísérleti körülmények között. Ezen említett tényezők miatt tartottam a kilátáselméletet egy fontos és érdekes területnek, amelynek vizsgálatával érdemes foglalkozni. Ezért egy saját kutatás keretein belül megvizsgáltam, mennyire érvényesülnek a kilátáselméletben leírt jelenségek a magyar gazdaság bizonyos egyéni szereplőire. Vizsgálódásaim első eredményeit a Budapesti Corvinus Egyetemen 2013-ban megrendezett Tudományos Diákköri Konferenciára írt dolgozatomban foglaltam össze, ebben főként a kilátáselmélet 1979-es változatával foglalkoztam, az abban leírt három alapvető állítást, a bizonyossági, a tükrözési, valamint az elszigetelési hatást vizsgáltam. Mostani írásomban kiterjesztettem a dolgozat látókörét, egy összefoglaló képet nyújtva a kilátáselméletről (beleértve a kumulatív kilátáselméletet is), és egy újabb felmérést végezve az elmélet további állításainak teljesüléséről, főként a keretezési hatásról, a veszteségkerülésről, valamint a súly- és az értékfüggvény alakjáról. A fent említett jelenségek megfigyelésére kérdőíves felmérést végeztem, melynek fő fókuszcsoportja az egyetemi tanulmányokat folytató hallgatók, illetve a fiatal munkavállalók voltak. Azért fektettem nagy hangsúlyt ezen csoportok megfigyelésére, mert a közeljövő gazdasági folyamataira az ő döntéseik lesznek nagy hatással. A kitöltőket tanulmányaik alapján csoportokra osztottam, mert érdekesnek tartottam egyes esetekben megfigyelni, van-e különbség a gazdasági, illetve nem gazdasági területen tanulmányokat folytatók/folytatottak döntései között. Az első jelenség, amelyet vizsgáltam a keretezési hatás volt, amely azt mondja ki, hogy egy adott döntési helyzetben hozott döntésünket befolyásolja az a mód, ahogyan a választási lehetőségeket leírják, elénk tárják. Az ezen hatás megfigyelésére feltett kérdések kiértékelésekor vegyes képet kaptam, mert az egyik esetben teljesült a hatás, míg a másikban nem. Azoknál a kérdéseknél, melyeknél a teljes mintára nem teljesült a hatás, külön megvizsgáltam a gazdasági tanulmányok alapján szétbontott rétegeket is, melynek eredményeképpen azt kaptam, hogy a nem gazdasági területen tanulók csoportjában minden esetben érvényesül a keretezési hatás, és csak a gazdasági területen tanulóknál látható eltérés. A második jelenség, amit vizsgáltam a veszteségkerülés, és ebből fakadóan a súlyfüggvény és az értékfüggvény alakja volt. A veszteségkerülés jelensége szerint a döntéshozók mindenképpen szeretnék elkerülni a veszteségeket, ezért az ilyen kilátásokat leíró döntési helyzetekben hajlamosak a kockázatkereső magatartásra. Megfigyelhető azonban, hogy a kicsi valószínűséggel bekövetkező nyereségeknél is hasonló magatartást mutatnak, míg a kis valószínűségű veszteségek esetén épp ellenkezően, veszteségkerülővé válnak. Ez a jelenség megfigyelhető volt a magyar válaszadókra is, kivéve egy kiugró értéket a nagy valószínűségű pozitív kifizetések esetében. A válaszadók döntéseire illeszthető súlyfüggvény alakja is nagyjából az elméletben leírtnak megfelelően alakult, természetesen az egy kiugró érték hatása látható volt rajta. Ebben az esetben is azt láthattuk, hogy a nem gazdasági területen tanulók/tanultak súlyfüggvénye jobban illeszkedik a Kahnemanék által leírthoz. Vizsgálódásom utolsó része az értékfüggvény alakjára vonatkozott, amely az elmélet szerint „S” alakú, és meredekebb a negatív tartományokon, mint a pozitívokon. Ebben az esetben is beigazolódott az elmélet állítása, sőt a magyar kitöltők esetében ez a jelenség még erőteljesebben látszott. Összességében tehát elmondhatom, hogy a magyar gazdasági szereplők vizsgált csoportjára többségében jellemzőek voltak a kilátáselmélet állításai. Pár ponton tapasztalhattam némi eltérést a Kahnemanék által rögzített megfigyelésektől, ám ezek általában beilleszthetők voltak az elmélet kereteibe. A keretezési hatás megvalósulását nem sikerült egyértelműen bizonyítanom, így ennek a jelenségnek, valamint a többi eltérésnek az okaira vonatkozó további kutatás dolgozatom jó továbbgondolása lehet.