Információs aszimmetria a kockázati tőkés finanszírozásban

Absztrakt (kivonat)

Szakdolgozatom témájául az információs aszimmetria helyzet miatt fellépő problémák vizsgálatát választottam a kockázati tőkés finanszírozásban. Két szereplőt feltételeztem, a kockázati tőkealap-kezelők menedzsereit, akiket befektetőknek neveztem, és a finanszírozást kereső vállalkozót. A két szereplő viszonyában általában a vállalkozó az informáltabb fél, hiszen ő ismeri jobban a vállalkozását. A szakdolgozatom célja az volt, hogy a nemzetközi irodalomra támaszkodva azonosítsam a felek között jelentkező információs aszimmetria jellegű problémák típusait, és ismertessem a problémakezelés leggyakrabban alkalmazott mechanizmusait. Kutatásaim során azt találtam, hogy az információs aszimmetria két alapjelensége – a kontraszelekció és a morális kockázat – a kockázati tőkés finanszírozás során is hatványozottan megjelenik. Kontraszelekció történik, amennyiben a felek eltérő informáltságából adódóan a befektető megfinanszíroz egy gyenge minőségű projektet, kiszorítva ezzel a jobb minőségű projekteket. Az erkölcsi kockázat nagyon változatos formákat ölthet. Előfordulhat, hogy a felek a befektetést követően nem nyújtják erőfeszítéseik legjavát.1 Kockázati tőkés finanszírozás során kettős erkölcsi kockázat lép fel, mivel mind a befektető, mind a vállalkozó erőfeszítései nélkülözhetetlenek a projekt sikeréhez.2 Az információs aszimmetria két alapjelenségét, a kontraszelekciót és az erkölcsi kockázatot az irodalom megbízó-ügynök viszonyként aposztrofálja.3 A problémák kezelésére a felek szerződéskötéssel védekezhetnek. A nemzetközi irodalom alapján két elterjedt megközelítést találtam. A megbízó ügynök megközelítés szerint a felek egy optimális szerződés megkötésére törekszenek, ahol a megbízó vagy megfigyeli az ügynök viselkedését, és ebben az esetben viseli az ellenőrzés költségeit, vagy csak a végeredményt látja, ekkor azonban a megfelelő ösztönzésen van a hangsúly.4 A másik megközelítés szerint nem lehet tökéletes szerződéseket készíteni, mivel a szerződéskötés költséges5 és nem látható előre minden kimenetel. Ilyenkor a felek ex-post kontroll gyakorlása számít. Mindezek fényében megvizsgáltam szintén a nemzetközi irodalomra támaszkodva, hogy a kockázati tőkések hogyan kezelik az információs aszimmetriából fakadó problémákat, és azt találtam, hogy mindkét megközelítés elemeit ötvözik. Befektetéseik előtt alaposan átvizsgálják a portfólió társaságaikat, a befektetéseket követően pedig szerződéskötéssel biztosítják a felek megfelelő erőfeszítés ösztönzőit folyamatos monitoring tevékenység folytatása mellett. Ezen túlmenően kiterjedt kontrolljogosultságokkal rendelkeznek. A szemléletem elsősorban azt tükrözte, hogy általában a vállalkozót tekintettem az informáltabb félnek, de részletesen tárgyaltam azokat az eseteket is, amikor a befektető rendelkezik több vagy jobb minőségű információval. A vállalkozó számára a legfontosabb pozitív, illetve negatív ösztönző jellegű mechanizmusok között olyan elemeket találtam, mint a tulajdonrészek, illetve az ezekhez kapcsolható végső hozammegosztás megfelelő arányainak a kialakítása, a fizetések szintje, a szakaszos finanszírozás, a vesting struktúrák és a versenykorlátozási szabályozások, vagy a CEO lecserélésének a joga. A befektetők elsődlegesen a megtérülésükben érdekeltek, így számukra kiemelkedően fontosak az exithez kapcsolódó jogaik. A befektetők rendszeres, elsősorban pénzügyi szemléletű monitoringot folytatnak, és stratégiai kérdésekben megkerülhetetlenek a döntéshozatalban.7 Egyedi rendszerben, egyedi csoportosítás alapján ismertettem a leggyakrabban alkalmazott mechanizmusokat, így ez a feltáró, rendszerező problémakifejtés adta a szakdolgozatom egyik legnagyobb hozzáadott értékét. A szakdolgozatom másik legértékesebb része egy saját kutatás. Felmérést végeztem 9 Magyarországon működő kockázati tőkealap-kezelő között. A megkérdezett piaci és állami alapkezelők 14 alapot kezelnek és közel 100 befektetést hajtottak végre az elmúlt néhány évben. A felmérésre egy 9 kérdésből álló mélyinterjú formájában került sor. A nemzetközi irodalom alapján 6 hipotézist fogalmaztam meg. Az interjúk során arra kerestem a választ, hogy a magyar kockázati tőkepiacon igazak-e ezek az állítások. Hipotéziseim többségében igazolást nyertek, vagyis a magyar kockázati tőkepiacon is gyakori a szerződéskötések során a korábban felsorolt ösztönző jellegű mechanizmusok alkalmazása, illetve a befektetők folyamatosan ellenőrzik portfóliócégeiket, és kiterjedt kontrolljogosultságokkal rendelkeznek. Egy szembe tűnő eltérésnek bizonyult az átváltható értékpapírok ritka használata a kockázati tőkés finanszírozás során.