Unit-linked biztosítások egy pénzügyi tanácsadó szemszögéből

Absztrakt (kivonat)

Gyakorlatias jellegű szakdolgozatom első részében – egy rövid bevezetőt követően – a magyar független közvetítő szektor jellegzetességeit, jogi sajátosságait és anomáliáit mutattam be mind külső mind belső, szakmabeli szemlélőként. Bemutattam a pénzügyi közvetítő szektor és a multi-level marketing (MLM) egyre szorosabbá fonódó kapcsolatát, és igyekeztem a lehető legpontosabb képet lefesteni arról, hogyan működnek az ilyen jellegű cégek, milyen előnyei és kockázatai vannak e tevékenység gyakorlásának. Kielemeztem, hogy mi különbözteti meg a csak a közelmúltban indult, kizárólag életbiztosításokra épülő „jutalékpiramisokat” az MLMalapon szervezett nyomott jutalékos alkuszi allfinanz tevékenységtől. Kitértem arra, hogy hogyan kerülnek leosztásra a jutalékok a különböző szintek között, hogyan lehet karriert építeni, és milyen érdekellentétek húzódnak meg a cégben dolgozó alvállalkozók és felsővonalaik között, és ezeket hogyan lehet feloldani. Az elméleti felvezetés egyik konklúziójaként levontam, hogy a lakossági független pénzügyi tanácsadói piac tekintélyes része a befektetési egységekhez kötött (ún. unit-linked) életbiztosítási konstrukciók körül forog: értékesítése a növekvő megtakarítási hajlandóság és az üzletkötői ösztönzők miatt is megkerülhetetlen. Mindezek után általánosságban és mélységeiben is bemutattam a dolgozatom esszenciáját adó unit-linked módozatokat – a legnagyobb hangsúlyt a termék költségeinek elemzésére helyezve. Kritikát fogalmaztam meg az ilyen szerződések „árának” jellemzésére bevezetett Teljes Költség Mutató (TKM) használhatóságával kapcsolatban, amelyre a későbbiekben igyekeztem egy több tartalommal bíró, pontosabb alternatívát számolni. E fenti számításhoz is a saját magam által, Excelben készített táblázatrendszert használtam, amely a Generali-Providencia Biztosító egyik UL konstrukcióját, annak hozamait és költségeit modellezte és elemezte. Eredményeimet táblázatokba és diagramokba foglalva mutattam be, amelyekből kitűnik, mely költségtípus milyen arányban terheli a példában szereplő mintaügyfél rendszeres befektetését. Százalékpontban és forintban kifejezve is megadtam a konstrukció összköltségét. Végezetül e Generalis konstrukciót a SIGNAL Biztosító kezelési költségeit tekintve a piac egy drágább szegmenséből származó, ám életbiztosítási védelemben viszont alapesetben kevesebbet nyújtó (és e költséget tekintve azonban olcsóbb) „Gyémánt” nevű módozatával hasonlítottam össze, azonos hozamadatokkal számolva, és mutattam be a unit-linked piac termékei közötti jelentős költségbeli eltéréseket. Végső konklúzióként kijelenhetem, hogy a befektetési egységekhez kötött életbiztosítások közötti választáskor a kedvező költségszerkezet is legalább olyan fontos, mint a mögöttes alapok bruttó nyeresége, hisz azonos az hozam ellenére a magas költség miatt nagyságrendileg eltérő összegeket kaphatunk.