A hitelminősítő intézetek értékelési módszereinek vizsgálata

Absztrakt (kivonat)

Az utóbbi időben, és különösen a válság kapcsán a pénzügyi piacok egyik központi témája lett a hitelminősítő intézetek tevékenysége. Kiderült ugyanis, hogy szinte mindenki támaszkodott az általuk kibocsájtott értékelésekre valamilyen formában, s így bizonyos vélemények szerint ezeknek az értékeléseknek a pontatlansága volt a kialakult problémák egyik fő okozója. Persze az ilyen vélemények már elsőre sem hangzanak minden további vizsgálódás nélkül hihetőnek. Éppen ezért dolgozatomban szerettem volna kissé körüljárni ezt a témát, összegyűjteni az iparágat ért legfőbb kritikákat, megvizsgálni a jogosságukat, amennyire lehetséges, és végül megkísérelni valamilyen megoldást találni rájuk, vagy legalább kijelölni annak lehetséges irányát. Így dolgozatom első részében egy rövid, az iparág történetét bemutató rész után azokat a legfőbb kritikákat tárgyalom a fentiek szerint, amelyek már jóval a válság előtt megjelentek, és meglátásom szerint a mai napig sem sikerült teljesen megnyugtató megoldást találni rájuk. Ezek az intézetek megbízhatósága, és az értékelések hitelessége körül felmerülő kérdések, az intézetek modelljeinek időhorizontja kapcsán megfogalmazott kritikák, illetve még néhány, kisebb horderejű problémakör. Ezek befejezése után természetesen rátérek, és alaposabban vizsgálom azt a kérdéskört is, hogy miben is hibázhattak az intézetek a válság során, illetve hogy ezzel mennyire lehettek a kialakult helyzet okozói. Mivel pedig az ezen a területen végzett kutatásaim arra utalnak, hogy a legfőbb probléma az értékpapírosítás során létrejövő összetett termékek megítélésével volt, ezért ebben a részben külön kitérek e termékek magukban hordozott kockázatának a vizsgálatára is. Ezt követően, egyfajta ellenvéleményként igyekeztem összegyűjteni az intézetek által publikált alapelveket, amelyeknek célkitűzésük alapján modelljeik meg kell, hogy feleljenek. Tettem ezt annál is inkább, mert meglátásom szerint ezek az elvek bizonyos, általam is tárgyalt kérdésekre válaszokat, vagy legalábbis reakciókat tartalmaznak. Végül pedig, de közel sem utolsó sorban dolgozatom záró részében egy korábban publikált modell segítségével igyekeztem megvizsgálni, hogy az intézetek által készített modellek eredményei mennyire könnyen vagy nehezen reprodukálhatóak. Ezt amiatt vizsgáltam, mert véleményem szerint az iparág kapcsán felmerült összes problémát legalább részben az értékelések szerepének drasztikus növekedése, és ezzel párhuzamosan a minősítő intézetek egyfajta monopolisztikus helyzetbe kerülése okozza. Ami pedig az eredményeimet illeti, a kutatásaim alapján az mindenképpen kijelenthető, hogy az iparágat ért kritikáknak csak a kisebbik felére sikerült eddig megnyugtató választ találnia a pénzügyi világnak, sok még mindig a levegőben lóg. Ennek ellenére sok szempontból meg is kell védenem a hitelminősítőket, mert határozott véleményem, hogy a válság kialakulásában játszott szerepük sokkal kisebb, mint ahogyan azt sokan beállítják, ráadásul a modellezési eredményeim arra utalnak, hogy a rendszereik minden hibájukkal együtt is igen hatékony és kifinomult eszközök, és eredményeik egy általam használt egyszerű modellhez hasonló rendszerrel aligha megközelíthetőek. Így összességében azt mondhatom, hogy bár a hitelminősítők működése kapcsán vannak megoldásra váró problémák, az iparág jelenlegi formájában is igen hasznos szereplője a pénzügyi piacoknak.