Az infláció hatása az EUR/HUF árfolyamra 2004 és 2012 között

Absztrakt (kivonat)

„A legtöbb gazdaságban a devizaárfolyam a legfontosabb relatív ár, amely a gazdasági ügyletek jelentős részére hatással lehet.” (Obstfeld. 2000). Ha megfordítjuk az előbbi tézist, azt is kijelenthetjük, hogy egy devizapár árfolyamának alakulására hatással van valamennyi makropiaci tényező. Ezek közül kiemelendő fontosságú az infláció. A dolgozatom a pénzromlás devizaárfolyamra gyakorolt hatásával foglalkozik. Mivel az infláció elméletben hosszabb távon befolyásolja a deviza csereértékét, ezért az összefüggések vizsgálatára egy több éven át tartó periódust választottam. A 2004-től 2012-ig tartó időszakkal foglalkozom a dolgozat során. Ezen időszak második fele minden bizonnyal az utókor számára úgy marad majd fenn, mint a gazdasági világválság kora, melynek hatásai senkit sem hagytak érintetlenül. Ezen okból a vizsgált időszakot kettő kisebb részre osztottam, így a válság torzító hatásai jobban leszűrhetőek. A dolgozatom első fejezetében bemutatom a devizapiacot és annak működését, illetve szervezeti hátterét. A világ legnagyobb piacáról lévén szó annak közvetlenül vagy közvetve mindenki a szereplője. Méretét és jelentőségét tükrözi, hogy csak az euróban lebonyolított napi forgalom a New Yorki Tőzsde teljes napi forgalmának a sokszorosa. A forgalom mérvadó része az amerikai dollárhoz köthető, én azonban EUR/HUF devizapárral foglalkozom. Így Magyarország és az eurózóna fizetőeszközének az összehasonlítása áll dolgozatom középpontjában. A valóságban senki sem tudja biztosan megjósolni, hogy az árfolyam a jövőben merre mozdul, mégis vannak olyan elméleti kapcsolatok bizonyos faktorok és a devizaárfolyam között, amelyek általánosan elfogadott tényeknek minősülnek a gazdasági döntéshozók számára. A harmadik fejezetben bemutatom, hogy milyen tényezők magyarázzák az árfolyam alakulását. Célom továbbá, hogy ismertessem a hatás mechanizmusát. Rendszerbe foglalva elkülönítettem a rövid- és a hosszútávon előrejelző szereppel bíró tényezőket. Ide sorolom azokat a tényezőket, melyek hatása azonnali, vagy maximum egy éven belül megy végbe. A technikai elemzés ennek vizsgálatára használható alkalmas módszer. A hosszútávon magyarázó erővel bíró tényezők közé sorolom az inflációt is. Az ilyen faktorok hatásgyakorlásának vizsgálatát fundamentális elemzésnek nevezzük. Elemzéseim során nagyon sok gazdasági eseményt, piaci tényezőt vizsgáltam 2004-től 2012- ig. Következtetéseim levonása után a legáltalánosabb igazság ugyan nem dőlt meg, miszerint „minden összefügg mindennel”, de nagyon nehéz volt összefüggést találni az adatok dzsungelében. Általánosan elfogadott összefüggés, hogy az inflációs trend fő meghatározója egyértelműen a monetáris politika. A monetáris bázis létrehozójának nevezett jegybank legfontosabb devizaárfolyamot szabályozó eszköze a jegybanki alapkamat változtatása, menedzselése. A vásárlóerő csökkenés közvetlen hatása a devizaárfolyamra nehezen számszerűsíthető. A kutatások nagy részét egy statisztikai mutatószám, a korreláció, vizsgálatával végzem. A korrelációs érték +1 és -1 közötti számot ad eredményül. Én a 0,7-et meghaladó pozitív vagy negatív irányú kapcsolatot tekintettem szignifikáns kapcsolatnak. Elemzéseim alapjául a reálkamat különbözetek hatását választottam. Mivel a reálkamat a nominális kamatok inflációval csökkentett értéke, ezért magába foglalja az említett monetáris hatást és magát a pénzromlást is. Így a reálkamat különbözetek használhatók az infláció előrejelző képességének megfigyelésére. A tapasztalataim szerint az összefüggés helytállónak mondható. Fontos azonban megjegyezni, hogy a valóságban erős függőségi viszony figyelhető meg mind közép, mint hosszú távon. Egy másik releváns módszer az inflációs különbözetek magyarázó erejének a vizsgálata. Inflációs különbözet alatt a magyar és az eurózóna fogyasztói árindexeiből számolt adatok különbségét értem. A vásárlóerő paritás koncepciója szerint a külföldit meghaladó magyar infláció a hazai fizetőeszköz gyengülését eredményezi. A gyakorlatban azt tapasztaltam, hogy ez az összefüggés ugyan fennáll, de a fordított hatás erősebb. Főleg rövidebb távon érzékeltem, hogy az inflációs különbözetek a vizsgált időszakokban erősebben hatnak a devizaárfolyamra, mint fordítva. Ez a megfigyelés ellentmond az elméletnek. Ahogy a dolgozat elején leszögeztem a devizaárfolyam alakulása számos tényező együttes hatásának eredőjeként alakul ki. Ebből következően a kiszámolt együttmozgások nem csak az inflációs hatást tükrözik. Az adatsorok közötti kapcsolat vizsgálatának eredményei torzítva jelennek meg, ezért azokat érdemes fenntartással kezelni. Messzemenő következtetéseket csak további mélyebb elemzések után ajánlott levonni.