A kockázati tőkebefektetések értékelésének kihívásai

Absztrakt (kivonat)

A szakdolgozat a kockázati tőkebefektetések értékelésének különös kérdéseivel, ezen belül az induló és fiatal vállalkozások értékelése során felmerülő kihívásokkal foglalkozik. A témaválasztást olyan tényezők befolyásolták, mint a kockázati tőke világának az egyetemi tanulmányokon túlmutató megismerésére való törekvés, a megszerzett tudás gyakorlati alkalmazásának lehetőségei, és a kockázati tőkebefektetések értékelésével kapcsolatos sejtések igazolása. A dolgozat első része a kockázati tőkebefektetések, valamint az induló és fiatal vállalkozások jellemzőivel foglalkozik, különös tekintettel azokra a tulajdonságokra, amelyek ismerete és megértése az értékelés tárgyalása során elengedhetetlen. Ezek hatására fogalmazzuk meg a dolgozat hipotézisét, amelyben azt állítjuk, hogy a hagyományos vállalatértékelési módszerek általában kudarcot vallanak, vagy csak korlátozottan alkalmazhatóak a kockázati tőkebefektetések célpontjául szolgáló fiatal, és induló vállalkozások érékelésekor. A DCF modell induló és fiatal vállalatokra való alkalmazhatóságának vizsgálata során számos olyan bizonytalansági tényezővel szembesülünk, amelyek közül egy is elég, hogy az elemző modellbe vetett bizalmát megingassa. Az összehasonlító értékelés alkalmazása is hagy kívánnivalót maga után, ugyanis a DCF módszer esetében felmerülő problémák nagy része itt is ugyanúgy jelentkezik, nem tekinthetünk el a vizsgált cégek fundamentumainak megismerésétől. Az opciós elemzés alkalmazása során annak két alkalmazási lehetőségét vizsgáljuk meg, az egyik a tőkeallokációs probléma megoldása, míg a másik a vállalat értékének reálopciós megközelítése. Arra a következtetésre jutunk, hogy alkalmazása - a vitatott elméleti háttér ellenére – mindkét megközelítésben indokolt lehet. Az utolsó vizsgált értékelési módszer a kockázati tőke módszere (VCM), amely az előző metodológiáktól eltérő módon közelíti meg a kockázati tőkebefektetések értékelésének problémáját. Megmutatjuk, hogy ez a megközelítés miként képes figyelembe venni olyan kiemelkedően fontos tényezőket, mint az option pool mérete, vagy a különböző finanszírozási körök összehasonlíthatóságának megalapozása. Ugyanakkor felhívjuk a figyelmet a módszer egyszerűségéből fakadó alkalmazhatósági korlátokra. Ezt követően számba vesszük azokat a tényezőket, amelyek nagy hatással lehetnek a végleges szerződéses feltételek kialakítására, viszont ezek a hatások a rendelkezésre álló értékelési módszerek segítségével nehezen számszerűsíthetőek. Azzal szembesülünk, hogy a kockázati tőkebefektető olykor nagyon fontos tényezőkkel kapcsolatban is csak saját megérzéseire hagyatkozhat. Az értékelési módszerek vizsgálata után arra a következtetésre jutunk, hogy hipotézisünk megállapítása helytálló. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az összes tárgyalt módszertan alkalmatlan a feladat elvégzésére. Egyes módszerek szinte teljesen alkalmatlanok, míg más módszereknek lehet relevanciájuk a körülményektől függően. Az azonban biztos, hogy ha nem vesszük figyelembe a sajátos körülményeket, akkor nagy valószínűséggel helytelen eredményhez jutunk. Ha az elemző tisztában van az egyes módszertanok erősségeivel, és gyengeségeivel, és megfelelő körültekintéssel jár el, akkor a bemutatott módszertanok segítségével, azok együttes alkalmazásával egy olyan ártartományt határozhat meg, amely megfelelő alapot nyújthat a vállalkozó és a kockázati tőkés közötti tárgyalási folyamat megkezdéséhez.