Élettartammal és életminőséggel kapcsolatos várakozások elemzése rheumatoid arthritisben : Biológiai terápiát kezdő betegek hazai felmérése alapján

Absztrakt (kivonat)

A rheumatoid arthritis (RA) krónikus, progresszív, ízületi gyulladással járó betegség, amely jelentős terhet ró az egyénre és társadalomra egyaránt. Fokozott mozgáskorlátozottság, komorbiditás, életminőség-romlás jellemzi, illetve a betegek várható élettartama is rövidebb lehet az átlag populációhoz képest. A biológiai terápiák alkalmazása a rheumatoid arthritis kezelésében lényegi áttörést jelent, mert minden eddiginél hatásosabban csökkenti a gyulladást, fájdalmat, előzi meg a deformitást és mozgáskorlátozottságot, még a súlyos és egyéb terápiára nem reagáló betegek esetén is (RFSzK, 2008). Egyes tanulmányok szerint a várható élettartammal kapcsolatos szubjektív várakozások konzisztensek az egyének szintjén megfigyelt túlélési mintákkal (Smith et al, 2001, Perozek, 2008). Ennek oka az lehet, hogy a szubjektív várakozások magukban foglalhatják azokat a nehezen megfigyelhető, jelenlegi és a jövőben várható faktorokat, amelyek hatással lehetnek a várható halálozási kockázatra, továbbá az egészségügyi technológiákkal kapcsolatos várakozásokon keresztül, a terápiák, beavatkozások jelenlegi és jövőbeni előnyeit. A hazai arthritis centrumokban kezelt, biológiai terápiát kezdő betegek között egy kérdőíves felmérés készült a rheumatoid arthritisben alkalmazott életminőség indexekkel és a hátralévő élettartammal kapcsolatos várakozásokat illetően a 2008-2010 közötti időszakban. A dolgozatban Cox-regressziós modell alkalmazásával vizsgáltam, hogy a kérdőíves felmérésből származó adatok közül mely tényezők vannak hatással a beteg és orvosa által várt halálozásra. Továbbá vizsgáltam, hogy a klinikai paraméterekre, életminőséget mérő indexekre vonatkozó várakozások milyen kapcsolatban állnak a később mért értékekkel (páros mintás próbák). Illetve regressziós elemzésekkel vizsgáltam, hogy milyen tényezők magyarázhatják az egészséggel összefüggő életminőség (EQ-5D index) értékében várt és mért változásokat. A biológiai terápia kezdését követő 3. hónapra minden klinikai paraméterben szignifikáns javulás következett be. A várt és mért értékeket páros mintás próbák segítségével összehasonlítva azt kaptam eredményül, hogy a betegség aktivitási index (DAS28) később mért értékét az orvosok jól meg tudták becsülni, azonban a funkcionális állapottal és egészségi állapottal kapcsolatos életminőség indexek (HAQ, EQ-5D) mért értékei elmaradnak mind az orvosok, mind a betegek várakozásaitól. Az EQ-5D értékében várt változást regressziós modellekkel vizsgálva azt kaptam eredményül, hogy mind az orvosok, mind a betegek várakozásaiban szerepet játszik a 0. hónapban mért EQ-5D értéke. Az orvosok várakozását emellett olyan objektív tényezők befolyásolhatják, mint a kísérő betegségek, szövődmények megjelenése a kórtörténetben. A betegek esetén azonban inkább szubjektívebb tényezők kerültek be a modellbe (rokonságban volt-e RA-es beteg, várt változás a HAQ értékében). Az EQ-5D értékében mért változást szerepeltetve eredményváltozóként a regressziós modellben az EQ-5D indexnek a beteg által becsült értéke szignifikáns lett, azonban ennek hatását nem tudjuk elválasztani az optimizmus/pesszimizmus, hatásától, ami szintén jelen lehet mindkét irányba és erősítheti/gyengítheti egymást. A várt élettartamot Cox-regresszióval vizsgálva azt kaptam, hogy mind a beteg, mind az orvos esetén szignifikáns tényező az EQ-5D index értékéhez kapcsolódó várakozások változója, a várt halálozás kockázatát csökkenti. Továbbá a betegek kora, ami a várt kockázatot növeli. Az orvosok várakozásában azonban a legnagyobb becsült együtthatóval a hangulati betegség megléte rendelkezik. Azon betegeknél, akiknél az előzményben diagnosztizáltak hangulati betegséget (pl depresszió, szorongás) a várt halálozás hazárdja közel háromszor akkora, mint a hangulati betegségben nem szenvedők esetén.