A racionalitás szerepe a pénzügyi döntésekben : A kilátáselmélet és a megbánáselmélet

Absztrakt (kivonat)

A viselkedési közgazdaságtan az elmúlt évtizedekben nagy népszerűségre tett szert a közgazdaságtani irodalomban a nem racionális befektetők, gazdasági szereplők döntéseinek magyarázatával. Empirikus kutatások támasztják alá, hogy a valóságban a szereplők irracionalitása, kognitív hibái miatt a piacok hatékonysága számos esetben megkérdőjelezhető. Dolgozatom célja a viselkedési pénzügyek és az előzményének tekinthető hasznosságelméletek összefoglalása. Átfogó kép nyújtása a fiatal, de egyre nagyobb teret nyerő viselkedési pénzügyek mint tudományág létjogosultságáról, jelentőségéről a pénzügyekben és a közgazdaságtanban. Az első hasznosságelmélet, a várható hasznosságelmélet megalkotója Bernoulli [1954], akit a szentpétervári paradoxonban szereplő játék végtelen várható értékére adható értékelés motivált. Neumann és Morgenstern [1947] axiómarendszert fogalmazott meg a racionális gazdasági szereplő kardinális hasznosságának megállapítására. Ezt az axiómarendszert máig a racionalitás feltételeként tartjuk számon, bár bizonyítást nyert, hogy a gazdasági szereplők sokszor megsértik (lsd. Allais [1953]). Szakdolgozatom fő részét képezi a viselkedési pénzügyek két fő elméletének, a kilátáselméletnek és a megbánáselméletnek a legfontosabb megállapításainak bemutatása. Megvizsgálom, miként alkalmazható a két elmélet a gazdaságban megfigyelhető hatékonyságot és tökéletes racionalitást megcáfoló jelenségek, anomáliák magyarázatára. Kahneman és Tversky [1979] kilátáselmélete az első pénzügyi viselkedéstani megközelítésű cikk a közgazdaságtanban. A szerzők feloldották az emberek teljes racionalitásának feltevését, számos viselkedési torzításra találtak pszichológiai indítékot. Kísérleteik során többek között azt figyelték meg, hogy a döntéshozók válasza függött a kerettől, amelyben a problémát megfogalmazták nekik. A kutatások alapján meghatározott modell hasonló a várható hasznosság modelljéhez, de a kilátáselmélet a valószínűségeket szubjektív súlyokkal helyettesíti, a zéróhoz közeli valószínűségeket a valódinál nagyobb, máshol pedig kisebb súllyal. Az elmélet szerint az emberek vagyonukat nem abszolút, hanem egy referenciaponthoz viszonyítva értékelik, a nyereség tartományban konkáv (kockázatkerülő), veszteségtartományban konvex (kockázatkedvelő) módon. Ezek szemben állnak a racionalitással, mert a klasszikus elmélet szerint a racionális döntés független a kerettől, csak az objektív valószínűségeket és a várható vagyont veszi alapul. A Loomes – Sugden [1982] és Bell [1982] által egy időben megalkotott megbánáselmélet alapja a kognitív disszonancia, a megbánás negatív érzése. Ezt az okozhatja, ha egy döntés ex post nem bizonyul optimálisnak a többi választási lehetőséghez képest. A megbánáselmélet szerint az emberek el akarják kerülni ezt az érzést, ezért már az optimalizálásnál számolnak a lehetséges következményekkel, és ezeket számba véve hozzák meg döntésüket. A megbánáselmélet fontossága abban áll, hogy (egy új értelmezésű) racionalitás alapjain fekvő modellel képes a kilátáselmélet eredményeit formalizálva reprodukálni. Ezekkel a módosításokkal a kilátáselmélet és a megbánáselmélet nem jósol gyökeresen újat a várható hasznosságelmélethez képest, például a pénzügyi döntésekben. Jelentőségük, hogy képesek megmagyarázni a klasszikus racionális modellektől való eltérésekre, viselkedési torzításokra, mint például a kockázat felé mutatott ambivalens magatartást, az opciók mosolyát, a részvények magas hozamát (a kötvényekéhez képest) vagy a diszpozíciós hatást és a csordaszellemet. A viselkedési pénzügyek használhatóságának természetesen vannak korlátai, hiányzik az egységes keretrendszer, és sokszor egymásnak ellentmondó következtetései vannak a különböző elméleteknek. A gazdasági folyamatokat viszont kétségtelenül nem lehet kizárólag a klasszikusnak számító, teljes racionalitást feltételező modellek segítségével értelmezni. A pszichológia eredményeinek felhasználása kikerülhetetlen, ha teljes képet szeretnénk kapni a gazdaság működéséről.