Szennyezési játék elméletben és gyakorlatban

Absztrakt (kivonat)

A környezetszennyezés és ezen belül az üvegház hatású gázok kibocsátása egyre gyakrabban előforduló téma napjainkban. Azt, hogy fontos, és sürgető kérdés senki sem vitatja. Arról hogy pontosan mennyire fontos, meddig kell elmenni az ellene való védekezésben, és hogyan enyhíthetjük az okozott károkat, megoszlanak a vélemények. Egyes biológiai, geofizikai és közgazdasági elemzések azt mutatják, hogy túlzott az ijedelem. Más, főleg a kérdést biológiai oldalról megközelítő értékelések azt állítják, hogy semmi sem túl drága az ártó folyamatok lassítására, megállítására és visszafordítására. (Parmesan&Matthews 2005) Én a dolgozatomban a gyakorlatban előforduló megoldások mellett olyan lehetőséget is megmutatok, mely elsőre tisztán elméletinek tűnik, de nem nehéz elképzelni, hogy a gyakorlat is profitálhat belőle. (Forgó, Fülöp, Prill (2005) cikkében például szekvenciális játék formájában tanulmányozták, és modellezték ezt a kérdést). Azt, hogy mi is lenne a megfelelő eszköz az elméleti eredmények gyakorlatban történő felhasználására nem célom elemezni, a lehetőségek bemutatására törekszem inkább. A dolgozatom négy részből áll. Az első rész a Bevezetés, amelyben ismertetem a témát a legfontosabb irodalmi hivatkozásokkal valamint a politikai és gazdasági szituáció felvázolásával. Megvizsgálom a lehetséges irányokat, melyek felől meg lehet közelíteni a problémát. Többek között kitérek a „kit érint”, és a számszerűsítés kérdésére. A második részben játékelméleti szemszögből vizsgálom a problémát. Az Indjit Ray (2000)(1) által vizsgált modell segítségével mutatom be, hogyan alakul egy két országból álló világban a káros anyag kibocsátás. Különböző feltételek mellett azt vizsgálom, hogy van-e olyan lehetőség, melyben a nem-kooperatív játékelmélet keretein belül maradva javítani lehet az országok által választott kibocsátási szinten, önként, kényszerítő szerződések, és megállapodások nélkül is. (1) Indrajit Ray (2000), Game Theory and Environment: Old Models, New Solution Concepts Ennek a résznek a végén egyéb példákat nézek a kooperatív és nem-kooperatív játékelméletből arra, hogy milyen egyéb módon lehet hozzáfogni a problémához. Azt találtam, hogy a legtöbb szerző a fogolydilemmából indul ki. A harmadik részben a gyakorlatban is előforduló megoldásokat vizsgálom. A legismertebb eszközök: a kvótával való szabályozás és a kibocsátásra kivetett adó. Mindkét esetben a működés ismertetése után példát is hozok, majd a szakirodalomból kiragadott értékeléseket mutatok be. A záró részben a módszerek előnyeit, hátrányait, életképességét hasonlítom össze a fent említett eszközök értékelésével. Saját véleményemmel, mely már nem csak közgazdasági, hanem szociológiai oldalról is nézi a problémát, zárom a dolgozatot.