Az Európai Unió régi és újonnan csatlakozott tagországainak, valamint Magyarország autópálya-hálózatának összehasonlítása

Absztrakt (kivonat)

A hazai autópálya-hálózat az utóbbi évtizedben egy dinamikus fejlődésen ment keresztül, melynek köszönhetően a legtöbb nagyvárosunkat immáron autópálya köti össze a fővárossal. A szakdolgozatomban a hálózat hosszúságából kiindulva azt vizsgálom, hogy vajon még mindig tetemes lemaradásunk van-e ezen a téren nekünk, illetve a 2004 óta csatlakozott országoknak a régi tagországok állományához képest. A dolgozatban a szakirodalmi áttekintést követő első fejezetben a hazai hálózat kiépülését vizsgálom. Ebben a részben végigveszem ezt a folyamatot, amit különböző ábrákkal is illusztrálok. Nem csupán a folyamat, hanem a fontosabb kormányzati tervek is ismertetésre kerülnek. A végén a vásárlóerő-paritáson mért GDP mértéke és a hálózati hossz összefüggésére végzett korrelációs számítás révén megállapítom, hogy közepes kapcsolat található a két változó között. Ezt követően a régi és újonnan csatlakozott országok állományát vizsgálom. Először az aggregált hálózati hosszak változását állítom párhuzamba, ahol az EU-15-ök jelentős fölénye tapasztalható. A jobb összehasonlíthatóság érdekében bevezetek új mértékegységeket, melyek közül az első az egységnyi területre vonatkoztatott hálózati hossz (km/1000km2). Ebből a szempontból is nagy előnnyel rendelkeznek a régi tagországok. A felrajzolt lineáris regressziók nyitott ollót rajzolnak ki, vagyis nincs konvergencia a két adatsor közt, a különbség nem hogy csökkene, még növekszik is. A vizsgált mértékegységre kiszámolt országok rangsorának elején a kis területű, ámde fejlett hálózattal rendelkező Szlovéniát és Ciprust találjuk. Hazánk a táblázat második felében helyezkedik el, megelőzve a többi újonnan csatlakozott tagországot. A régiónként elvégzett vizsgálat ugyanakkor azt mutatja, hogy a közép-magyarországi régió hálózati ellátottsága már az európai élmezőnyhöz sorolható. A második vizsgálati szempont az egységnyi lakosságra számolt hálózati hosszúság (km/millió fő). A két országcsoport eredményeit tekintve ebben az esetben sem beszélhetünk konvergenciáról. Ebben a mértékegységben hazánk ismételten az országok rangsorának közepén helyezkedik el. A lista végén ott találjuk a nagy népsűrűséggel rendelkező Nagy-Britanniát. A harmadik bevezetett mértékegység az egységnyi vásárlóerő-paritáson értelmezett GDP kibocsátásra vetített hálózati hosszúságot vizsgálta(km/millió euró GDP). A felrajzolt lineáris regressziók ebből a szempontból már lassú konvergenciát mutatnak. Messzemenő következtetést azonban azért nem érdemes levonnunk, mivel ezt a mértékegységet két dinamikusan változó számsor képezi, így a későbbi eredmények a gazdasági válság utáni növekedési mérték függvénye is lesz. Az országok rangsorát nézve ismét Szlovéniát és Ciprust találjuk az élen, akikhez felsorakoznak az ibériai országok is. A 2009-es év adatai alapján Magyarország az előkelő 5. helyre került, annak következtében, hogy a vizsgált 2001 és 2009 közötti időintervallum során a legnagyobb százalékos növekedést produkálta az Európai Unióban. Ez legalább annyira köszönhető a gyenge gazdasági teljesítménynek, mint a dinamikus hálózati bővülésnek. 2009-re az EU átlagának már a 125%-át érte el hazánk ebből a szempontból. Ez arra enged következtetni, hogy Magyarországon nagyobb hálózat került kiépítésre, mint amekkora a gazdasági teljesítményünk alapján indokolt lett volna. Miután vizsgáltam a régi és új tagországok hálózatát, a következő fejezetben hazánk adatait állítom szembe az EU-15-ökkel. Arra próbálok választ kapni, hogy mikorra érhetjük utol őket. Mindhárom esetben felrajzolom a lineáris regressziókat. A vizsgált időintervallum során rendelkezésre álló adatok alapján az egységnyi területre számolt konvergencia 2025-re, míg az egységnyi lakosságra vonatkoztatott konvergencia 2021-re teszi a régi tagországok hálózati fejlettsége elérésének évét. A gazdasági teljesítményre mért hálózati hosszúságot tekintve pedig már meg is előzzük az EU-15-öket.