Audiovizuális útmutató az átmenethez : Primetime public diplomacy az 1990-es évek Magyarországán

Absztrakt (kivonat)

Joseph Nye a soft power fogalmának bevezetésekor három nagy gyakorlási területet különített el: stratégiai kommunikáció (intézményeken keresztül), hosszú távú kulturális párbeszéd (oktatás és kulturális külpolitika) valamint mindennapi kommunikáció (tömegekhez eljutó hangok és képek). Az egyik ilyen tömegekhez eljutó kép- és hangpárosítás az 1990-es években rendkívül népszerű és tömegesen exportált amerikai szituációs komédiák1, amelyek miután több tíz millió amerikait ültetettek hétről hétre a tv készülékek elé, az 1990-es évek közepén elérték a rendszerváltó országokat is, többek között Magyarországot, ahol egy merőben más kulturális- és norma közegben mutattak be egy képet az Egyesült Államokról, demokráciáról, társadalomról, politikai gondolkodásról. Dolgozatomban azt a kérdést járom körbe, hogy az importált amerikai szórakoztató média üzenete az eredeti célközönségtől eltérő kulturális érték- és attitűd környezetben, az 1990-es évek Magyarországán tekinthető-e külpolitikailag releváns üzenetnek, norma transzfernek, mely “szíveket és elméket nyer meg” a demokrácia és politikai kultúra, az állampolgári és emberi értékek és attitűdök amerikai definíciója számára. Módszertanilag a kvalitatív elemzés logikáját követem, mivel a felvetett kérdések számokkal nehezen kifejezhetőek. Megfigyeléseket végzek, általános tapogatózó jellegű megállapításokat fogalmazok meg, melyek további bizonyos megfigyeléseket indokolnak, majd ezek eredményeinek függvényében módosítom kezdeti megállapításaimat arról, hogy miért és hogyan működik az üzenetek szórakoztató médián, szituációs komédiákon keresztüli átadása, és tekinthető-e a külpolitika számára releváns üzenetnek.