Úton a szakadék felé : A pénzügyi válsághoz vezető tényezők történeti-kritikai elemzése

Absztrakt (kivonat)

A dolgozat célja a pénzügyi válsághoz vezető tényezők azonosítása: • A dolgozat alapfeltevése, hogy körvonalazhatók azok a strukturális hibák, illetve rendszerszintű kockázati tényezők, melyek alapján a válság „elkerülhetetlen” volt (bár a válság gyors terjedését és mélységét nem lehetett előre látni). • Így látható, hogy egy szegmens (az amerikai subprime jelzáloghitelek) krízise hogyan lehetett képes ekkora bizalmi és likviditási válságot gerjeszteni, ami pedig – a pénzügyi szféra világgazdaságban betöltött szerepén, illetve a reálgazdaságban végbement folyamatokon keresztül – súlyos gazdasági válságot volt képes kirobbantani; • a kiváltó okok elemzése rendkívüli fontosságú nemcsak a válság aktualitása, de a szükséges reformok irányvonalainak és részleteinek kidolgozása miatt is. A dolgozat ennek érdekében az alábbi folyamatokat vizsgálja: • Az 1. fejezet a pénzügyi szektor „új” rendszerének kialakulására ható tényezőket elemzi. A kilencvenes években a technológiai fejlődés és a liberalizáció a pénzügyi szférában kezdetben dezintermediációhoz és növekvő versenyhez, majd koncentrálódáshoz vezetett. Ezekkel a folyamatokkal párhuzamosan egy új funkcionális munkamegosztás, a keletkeztető-szétosztó modell alakult ki (bemutatásra kerül az amerikai jelzáloghitelek értékpapírosításának mechanizmusa, valamint a strukturált termékek és az árnyék-bankrendszer megjelenése is). • A 2. fejezet elemzi a keletkeztető-szétosztó modell ezredforduló utáni sérülésének tényezőit. A pénzbőség, a gazdaságpolitika, illetve a felügyeleti és kockázatminősítői hiányosságok generálta pénzintézeti tevékenység a hitel- és értékpapír portfóliók szennyeződéséhez, a kockázatok alul becsléséhez és átláthatatlanságához vezetett. • A 3. fejezet a subprime-válság pénzügyi válsággá mélyülését mutatja be. A transzparencia hiánya miatt kialakult bizalmi válságot, mely piaci- majd finanszírozás-likviditási válsággá mélyült, és amit a válságkezelő politikák sem tudtak hatékonyan megfékezni. Röviden bemutatásra kerül a reálgazdasági válság kialakulása és terjedése is. • A 4. fejezet a magyarországi válságot elemzi. Megvizsgálásra kerülnek a hazai válság kirobbanásának tényezői, elsősorban a korábbi évek gazdaságpolitikája, mely a külföldi forrásoktól való nagy függést és az ország sebezhetőségének növekedését eredményezte. A kereslet zuhanása és a külföldi források elapadása, illetve a válságkezelés nehézségei/hibái generáltak hazánkban gazdasági válságot. A dolgozat a feltárt tényezők elemzése alapján az alábbi következtetésekre jut, illetve javaslatokat fogalmazza meg: • A pénzügyi (és reálgazdasági) folyamatokban fellelhetők voltak azok a kockázati tényezők, melyek a válság kirobbanását és terjedésének irányvonalait meghatározták. • A keletkeztető-szétosztó modell és a pénzügyi innovációk elméleti szinten a kockázatok allokálását hatékonyan képesek megoldani, így teljes visszafejlesztésre nincs szükség. • Egyrészt a transzparencia növelésére van szükség. Nem elégséges a kockázatelemző módszerek fejlesztése – a kockázatokkal kapcsolatos információk publikálására is szükség van. Ezek a célok olvashatók ki például a Bázel II és III, illetve az IFRS szabályozásból is. • Másrészt szorosabb nemzetközi (felügyeleti és válságkezelési) együttműködésre van szükség, nemcsak az európai régión belül, hanem a nemzetközi pénz- és tőkeáramlásban közvetlenül vagy közvetve résztvevő valamennyi ország között. A dolgozat másodlagos kutatáson alapszik – a témához kapcsolódó szakirodalomban megjelent hazai és nemzetközi tanulmányokat, elemzéseket és javaslatokat értelmezi, szintetizálja és adatokkal támasztja alá.