Adósságválságok kezelése és megelőzése

Absztrakt (kivonat)

Az államadósság nem új keletű jelenség. Már a merkantilisták korában foglalkoztak az állam eladósodásának problémakörével és államcsődökről egészen a 18. századig visszamenőleg találhatunk dokumentációt. Szinte mindegyik közgazdaságtani iskola értekezett róla, és még a mai napig is vitatkoznak szerepével, illetve magának az államnak a gazdaságban betöltött szerepével. Dolgozatom célja, hogy bemutassa, hogy az államok milyen fiskális politikai döntéseket hoztak a jelenlegi gazdasági világválság enyhítése, gazdaságuk fellendítése és az államadósság megfelelő szintre hozásának érdekében. Az állam szerepvállalása a 20. század első harminc éve után megváltozott; aktív résztvevője lett a gazdaságnak. Az állam a rendelkezésére álló eszközrendszerrel képes társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére, illetve a gazdaság növelésére. Ha az állam túlköltekezik, a kormányzat a kiadásait növelve és emellett csekély adóbevételre tud szert tenni, ezzel növekedni fog az államháztartás hiánya és állam-adósság volumene is. Emellett az állam nyugdíjrendszerre és egészségügyre fordított kiadásai is hozzájárultak a további felhalmozáshoz. A lassú gazdasági növekedés mellett az államok nem tudtak annyi többletet generálni mellyel finanszírozni tudják az adósságráta fenntarthatóságát. Ilyen gazdasági viszonyok mellett érthető, hogy az Egyesül Államokból kiindult pénzügyi válság miért sodort több országot az államadósság-válság szélére. Szakdolgozatomban bemutatom a 2007-es amerikai pénzügyi válság lefolyását, illetve annak hatását a fejlődő és fejlett országok gazdaságára és államadósságára, és hogy milyen mentőcsomagokkal próbálták fenntartani bankrendszerüket és milyen fogyasztás-ösztönző csomagokkal próbálták a gazdasági növekedést előmozdítani. A 2009-es adatok alapján megvizsgálom milyen az államadósság szerkezete az Európai Unióban, illetve milyen pénzügypolitikát folytatnak jelenleg és milyen politikát érdemes folytatni. A fiskális politika jelen válság kapcsán ismét olyan irányzat lett melyet a kormányok előszeretettel alkalmaznak a monetáris politika helyett, ugyanis mivel a válságok több negyedéven át tartanak lesz ideje a fiskális politikának hatni. A gazdaságserkentés, a megszorítási csomagok, a keresletélénkítés és az adók kérdésköre a jelenlegi magas államadósság szintek miatt új értelmet kell hogy kapjon, ugyanis bizonyos eladósodottsági szint felett nem biztos, hogy a kívánt hatást fogják elérni. A multiplikátor hatás mely az államháztartás adott összegű kiadásának növelése mellett, a saját értékénél nagyobb mértékben képes növelni a nemzeti jövedelmet szintén vita tárgyát képezi közgazdászok között. Mivel a magas államadósság gátat állít a fejlődés és a gazdasági növekedés elé, fontos hogy a fiskális politika bebiztosítsa az állam fizetőképességet hosszú távon. A politika fenntarthatóságát és átláthatóságát biztosítani kell, - mint azt a válság megmutatta - a jelenlegi felügyeleti és szabályozási rendszeren javítani kell.