Útban a hatékony állam felé: Innovációs kapacitás a közigazgatásban

Absztrakt (kivonat)

Dolgozatunk az állami teljesítményt gyakorlati szempontból közelíti meg, és igyekszik kézzel foghatóvá tenni azt. A téma igen aktuális, hiszen a hatékonyan működő közigazgatás minden ország versenyképességének sarokköve. Az állami teljesítmény négy dimenzión keresztül – hatékonyság, gazdaságosság, eredményesség, méltányosság - vizsgálható, dolgozatunk az első háromra fókuszál. Az állam feladata a társadalmi-gazdasági problémák és igények alapján olyan közpolitikák kialakítása, amelyek a közszolgáltató szervezetek működéséhez keretet adnak, ösztönöznek a minél jobb teljesítményre, de a belső működésbe nem szólnak bele, az már az egyes intézmények saját hatásköre. A közpolitika alkotása három lépésben történik, az egyes lépések a következőkre hatással vannak, és ez a kapcsolat visszafelé is igaz. Elsőként történik az államirányítási policy alkotás, ezután az ágazati szakpolitikák megalkotása, s végül a közszolgáltatások nyújtása. Dolgozatunk az államirányítás teljesítményével foglalkozik. A történelem során a gazdasági események és válságok nyilvánvalóvá tették, hogy a jóléti állam ideája eredeti formájában nehezen fenntartható. Ennek hatására egyre inkább az állam teljesítményét középpontba helyező szempontok kerültek előtérbe, például a ’70-es évek végétől a New Public Management nézetei. Ezen túl számos nemzetközi projekt foglalkozik a teljesítmény ilyen célú mérésével, és próbál irányt mutatni olyan értékelő rendszerek kialakításához, melyek összehasonlíthatóvá teszik az országokat. Az EU PERF (Performance of Governance) projektje azzal a céllal született meg, hogy ezen vizsgálatok színes nézőpontjait egységesítse, és egy rendszerbe foglalja. Hét blokkból építkezik, amelyek további indikátorokat tartalmaznak, és fontosságuk és mérhetőségük szempontjából priorizáltak. Mi ezek közül a ’capacity to innovate’ indikátort választottuk további elemzésre, vagyis arról gondolkodunk, hogy egyrészt, hogyan lehet ösztönözni az innovációt a közigazgatásban, másrészt arról, hogy hogyan lehet innovációt az államirányítás szintjén ösztönző policyt alkotni. Azért is indokolt ez a választás, mivel a jelenlegi turbulens gazdasági környezetben, ahol az államoknak is gyorsan kell reagálniuk, újra kell gondolniuk szerepüket, és alkalmazkodniuk kell a megnövekedett elvárásokhoz, kulcsfontosságúvá válik az állam innovációs képessége. Foglalkozunk a nehézségekkel is. Már az innováció fogalma sem egyértelműen meghatározható, illetőleg az is problémát jelent, hogy értelmezése után mit és hogyan kell és lehet mérhetővé tenni. Az innováció általános feltételeit azonosítva látható, hogy új ötletek generálódásához inputként szükség van megfelelő információra és emberi erőforrásra, 3 finanszírozásra, valamint innovációra nyitott környezetre. Dolgozatunk végén ezen tényezőket vizsgálva teszünk javaslatot olyan lehetséges indikátorokra, melyek képesek az állam innovációs képességének mérhetővé tételére: Javasolt indikátorok Felsőfokú végzettségűek aránya, munkaerő százalékában; Az innovatív államigazgatási projektek támogatására költött összeg az összes kormányzati kiadás százalékában; Van-e a (kormányzatban) felelőse az kormányzati innovációnak?; Az automatizált (IT-vel támogatott) folyamatok/ügyek száma az összes folyamat/ügy százalékában; Kutatóintézetek/egyetemek bevonása a projektszám százalékában; Állampolgárok bevonása, innovációs projektek százalékában; Tréningórák száma/fő; Innovációból fakadó hatékonyságnövekedés alapján kiosztott bónusz az összes bónusz százalékában; Egy közös (tudásmenedzsment) rendszeren belül elérhető dokumentumok száma/összes dokumentum; Munkavállalók összetétele, motivációja