A népszerűség egyéni meghatározói - A személyiségvonások szerepe a hálózati formációban

Abstract

A társadalmi hálózatkutatás számos empirikus példát mutat arra, hogy az egyének személyiségjellemzıi hatással vannak egocentrikus hálózatuk méretére és szerkezetére. A kapcsolódó munkák fıként olyan személyiségvonások hatását vizsgálják, amelyek a pszichológiai kutatások alapján idıben viszonylag stabilnak tekinthetık, mivel ilyenkor a személyiség és a kapcsolatrendszer szimultán meghatározottsága valószínőtlen. Az eddigi eredmények ellentmondásosak a személyiségvonások hatását illetıen, ezért indokolt a kapcsolat elméletileg is megalapozott vizsgálata. Dolgozatunkban egy kelet-magyarországi kisváros középiskoláinak kilencedikes osztályaiban (N=295) vizsgáljuk a diákok személyiségvonásai és egocentrikus kapcsolathálózatuk mérete közötti összefüggéseket. Fı kérdésünk az, hogy a személyiség milyen hatással van a diákok népszerőségére illetve elutasítottságára. A személyiség mérésére a Big Five személyiségtesztet alkalmazzuk, a népszerőséget és elutasítottságot pedig a baráti, ellenszenvi és népszerőségi hálózatok nagyságával mérjük. Eredeti hipotéziseink szerint az extraverzió, a kooperativitás és a neuroticitás közvetlenül az egyéni viselkedésen keresztül hat a népszerőségre, ezzel szemben a lelkiismeretesség és a nyitottság az osztályra jellemzı normák, elfogadott viselkedési minták (pl. tanuláshoz való viszony, szabadidı eltöltése) kontextusában fejti ki a hatását. A vizsgálatban alkalmazott BFI teszt segítségével nem sikerült konfirmálnunk a várt Big Five dimenziókat, azonban egy azokkal részben átfedı, tartalmilag értelmes és konzisztens faktorstruktúrát találtunk. Az új dimenziókat tartalmuk alapján érvényesülésnek, felszabadultságnak, kellemességnek, társas igénynek és szorgalomnak neveztük el. Módosított hipotéziseink többségét igazolják a személyiségdimenziók és a különbözı szempontú hálózatok méretei közötti kétváltozós kapcsolatok. A részletesebb elemzés legjelentısebb eredménye a csoportösszetétel hatásának kimutatása. Úgy tőnik, hogy a közösségek bizonyos háttérváltozók (mintánkban az életkor, a párkapcsolatok és a dohányzás) szerinti heterogenitása önmagában csökkenti a pozitív hálózatok sőrőségét. Az ilyen, szegregáló hatású háttérváltozók heterogenitása háttérbe szorítja a személyiségjellemzık hatását a csoportban. Más változók (mintánkban a nem) éppen ellentétes hatást fejtenek ki – az ilyen integráló dimenziók szerint heterogén közösségekben a személyiség szerepe felerısödik.