Inflációs célkövetés vagy árszintcélzás? Hatásvizsgálat ágens alapú modell alkalmazásával

Absztrakt (kivonat)

A monetáris politika alapvető célkitűzése az árstabilitás fenntartása, amelyet gyakran az alacsony és stabil infláción keresztül kíván elérni. Az elmúlt években hozzászokhattunk az alacsony inflációs- és kamatkörnyezethez, dolgozatom témájának relevanciáját pedig éppen az előbbiekben nemrég bekövetkezett éles változás adja. Kutatásom fókuszát a monetáris politikai hatásvizsgálat képezi: az inflációs célkövetés illetve az árszintcélzás módszerének sikerességét hasonlítom össze makrogazdasági mutatókra (infláció, foglalkoztatottság, kibocsátás) gyakorolt hatásaik segítségével. Az egyes központi banki célkitűzéseket gazdasági ciklusokra felbontva, két ellentétes gazdasági környezetben vizsgálom, amelyből az egyikre magas foglalkoztatási, a másikra pedig magas elbocsátási hajlandóság jellemző. A dolgozatban elemzésemet ágens alapú modellek segítségével (ABM) végeztem el. Az ABM módszertana lehetővé tette, hogy a hagyományos DSGE modellel szemben feloldjak olyan feltevéseket, mint a racionális várakozások, továbbá megteremtette a lehetőséget a szereplők viselkedésének fejlődésére (tanulás), vagyis az ágensek változó inflációs- és kamatkörnyezethez való alkalmazkodásra. Az inflációs célkövetés, illetve az árszintcélzás teljesítményét összevetve azt tapasztalhattuk, hogy utóbbi magasabb foglalkoztatást és kibocsátást tesz lehetővé, ám az inflációs célkövetés hatékonyabb az infláció stabilizálásához. Továbbá az érzékenységvizsgálat rámutatott, hogy kedvező gazdasági környezetben bármely monetáris politikai irányzatot választjuk, kedvezőbb eredmények érhetők el, ha a központi bank beavatkozása gyengébb, míg negatív környezetben éppen ellenkezőleg, a stabilitás megteremtéséhez erősebb reakcióra van szükség.