A pénzügyi stabilitás és a sportteljesítmény kapcsolata az európai klubfutballban : A top 5 európai bajnokság csapatainak pénzügyi stabilitásának értékelése az MCDA módszer használatával

Absztrakt (kivonat)

A labdarúgás az elmúlt évtizedekben már nem csak a sportról, de annál inkább az üzletről is szólt. Ennek az üzleti transzformációnak hatására a szektorban kialakult a kettős célrendszer, mely magába foglalja a sport- és az üzleti célokat. A szakirodalom rávilágít annak a problémának a jelenlétére, hogy az egyik cél elérése gyakran a másik rovására megy. A legerősebb trend, ami ezt igazolja, az elmúlt években gyors ütemben elszabaduló játékos átigazolási árak és bérezések hatására kialakult túlköltekezési spirál. Ennek oka, hogy a klubok annak érdekében, hogy a sportban tartani tudják a versenyt, akár saját erőforrásaikon túl is költenek játékosokra. Ezzel azonban sokszor veszélybe sodorják a pénzügyi stabilitásukat. Az európai labdarúgás legfőbb felügyelő szerve, az UEFA a korábbi évek során már tett kisérleteket arra, hogy a klubok pénzügyileg tudatosabban üzemeljenek. Ennek ellenére általánosságban elmondható, hogy számos labdarúgóvállalatot még mindig a rövidtávú gondolkodás jellemez, mely előtérbe helyezi a közeli sportcélkitűzést, a hosszútávú stabil pénzügyi helyzet fenntartásával szemben. Kutatásom célja, hogy felmérjem a labdarúgásban a sportteljesítmény és a pénzügyi stabilitás közti kapcsolatot. Ezzel arra a kérdésre keresem a választ, hogy a labdarúgóklubok képesek-e párhuzamosan megvalósítani a sportcéljaikat, és pénzügyileg stabilak maradni. A kérdés megválaszolásához 18 európai topcsapatot rangsoroltam először sportteljesítmény, majd pénzügyi stabilitás alapján. A sportteljesítmény alapú rangsor kialakításához az UEFA Klub Koefficiens pontszámokat vettem alapul. A pénzügyi stabilitás felmérésére, korábbi kutatásokra támaszkodva, szektor specifikus pénzügyi mutatókat számítottam ki. Ezeket két MCDA (Multikritérium Döntési Analízis) módszer, a TOPSIS és a COPRAS használatával súlyozva összesítettem, ezzel lehetségessé téve egy egységes rangsor kialakítását a klubok közt. A két felállított sorrend közti kapcsolatot a Spearman-rangkorrelációs együttható segítségével vizsgáltam. Eredményként egy gyenge pozitív korrelációs kapcsolatot kaptam. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy nincs egy rendszerszintű viszony a két változó között, tehát a két cél, sport és gazdasági, megfelelő üzleti modellel és menedzsmenttel egymás mellett megvalósíthatóak.