Területi autokorrelációs modellek távolságmátrix megválasztására vonatkozó érzékenységvizsgálata = Sensitivity analysis of distance matrix selection for spatial autocorrelation models

Absztrakt (kivonat)

A tanulmányban a Moran-féle I-próba területi súlymátrix definiálásától való függését vizsgálom. A térbeli adatok kezelésének egyik problémája, hogy a kölcsönös hatások miatt nem egyértelmű az ok-okozati viszony a térségek között. Regressziós modellekben, valamint a statisztikai tesztekben ezeket a hatásokat egy területi súlymátrix segítségével vizsgálják. A térnek már a 2 dimenzióba való sűrítése is problémákat vet fel, azonban a terület-terület párok közötti kapcsolat egy értékkel való jellemzése még nehezebb feladat, mely a modellezőt terheli. A modellek eredményei ezen mátrix definiálásától nagy mértékben függnek, ezért fontos a kérdéskör. Kutatási kérdésem arra vonatkozik, hogy milyen jellegzetességeket kell figyelembe venni a területi súlymátrix megválasztása során, illetve hogy az egyes gazdasági problémák és változók karakterisztikái, illetve a területi szint, melyen a problémát vizsgáljuk, milyen területi súlymátrix alkalmazását indukálja. A kutatás Európa területén, az egyes NUTS szinteken vizsgálja, hogy milyen statisztikai vizsgálatokat javasolt elvégezni az egyes térbeli modellek illesztése előtt. A tanulmányban 9-9-9 területi súlymátrixot definiálok a NUTS rendszer 3 szintjén, melyek által adott tesztstatisztikák eltéréseit négyféleképpen vizsgálom: matematikai tulajdonságaik alapján, független változókon mutatott eredményeik alapján, valós gazdasági és társadalmi adathalmazon, valamint szimulációk által. Eredményeim alapján nem elégséges az egyes területi súlymátrixokat a matematikai hasonlóság fogalma alapján összevetni. Területi modellek alkalmazása előtt tesztelni kell, hogy az adott területi súlymátrix független adatokon mekkora elsőfajú hibát vét. Térbeli autokorreláció vizsgálatakor nem lehet csupán egy definícióval adott mátrix segítségével elvégezni a teszteket, többféle területi kapcsolatot reprezentáló mátrix alkalmazásával kell megerősíteni az autokorreláció jelenlétét, kiváltképp akkor, ha az alapsokaság pozitív ferdeségű és csúcsossága 1 feletti. Szimulációkkal tesztelni kell, hogy az adott térbeli jellegzetességek mellett az egyes mátrixok határértékben milyen mintázatokat alakítanak ki, majd ennek tudatában kell megválasztani a modellillesztés során használt súlymátrixot.