Az Európai Unió tagállamainak adósságszerkezeti vizsgálata az elmúlt két évtizedben klaszterelemzés segítségével

Absztrakt (kivonat)

A dolgozat az Európai Unió tagországok államadósságának alakulását, azon belül az adósságszerkezeti mutatók változását vizsgálja esettanulmány jelleggel. Különös tekintettel arra, hogy az elmúlt két évtized két jelentős válsága – a 2008-2009-es globális pénzügyi válság és szuverén adósságválság, valamint a 2020-ban kirobbanó koronavírus válság – milyen hatással volt az uniós tagállamok adósságszerkezetére. A releváns kutatások összegyűjtésén keresztül bemutatásra kerülnek az államadóssággal kapcsolatos elméleti elgondolások, valamint ezen belül az adósság szerkezetének lehetséges felbontásaival foglalkozó tanulmányok. Az esettanulmány három fő adósságszerkezeti mutató alakulását vizsgálja: az államadósság devizaaránya, a külföldi befektetők által birtokolt állomány aránya, valamint a rövidlejáratú kötelezettségek aránya a teljes adósságon belül. A kutatás egyik célja annak a vizsgálata, hogy az uniós országok adósságszerkezetének alakulása igazodik-e az elméletnek megfelelő mozgásokkal, állítható-e párhuzam az elmélet és a gyakorlat között. A feltárt eredmények azt mutatják, hogy míg az államadósság devizaarányának és a rövid lejáratú elemek súlyának mozgása megfelelt az államadóssággal kapcsolatos tanulmányoknak, addig a külföldi befektetők által birtokolt arány alakulása pontosan ellentétes volt az elméleti megfontolásokkal szemben. A dolgozat másik célja klaszterelemzés segítségével feltárni az uniós országok közötti hasonló adósságszerkezeti stratégiákat, tendenciákat. Az eredmények arra engednek következtetni, hogy földrajzi és fejlettségi alapon kirajzolódnak olyan országcsoportok, amelyek hasonló adósságszerkezeti mutatókkal rendelkeztek a vizsgált időszakban, ugyanakkor az alacsony devizaarányon keresztül az euróövezeti tagság a földrajzi elhelyezkedésnél nagyobb összetartó erő az országok adósságstratégiájának szempontjából.