Cyberchondria: a modern kor öndiagnózisának kommunikációs rejtelmei

Absztrakt (kivonat)

Bár a cyberchondria, mint a hipochondria „modern válfaja”, gyakorlatilag átszövi a mindennapjainkat, hazai szinten még a fogalom is kevéssé ismert. Szakdolgozatom célja, hogy a témát körüljárva rámutassak azokra a legfontosabb kommunikációs trendekre, amelyek a kórképet jellemzik. Munkám során áttekintettem a hipo- és cyberchondria rövid történetét, valamint ismertettem azokat a legfontosabb befolyásolási trendeket és eszközöket (Cialdini-elvek (1999), kognitív torzítások (Tversky&Kahneman, 1974), hibás érvelések (Eemeren & Grootendorst (1992), amelyek a média és reklámok szempontjából számottevők. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2022. évi vizsgálatára támaszkodva azt is megállapítottam, hogy a médiafogyasztók döntő részben az internetről és televízióból tájékozódnak. Empirikus kutatásom két fő elemzési pont mentén írható le, az online kérdőív mellett egy társkódoló segítségével öt gyógyszerreklámot is elemeztem egyszerű, leíró jellegű statisztikai módszerekkel. Az előzetesen megalkotott hat hipotézisem szinte mindegyike beigazolódott, ennek tükrében kijelenthető, hogy a digitális bennszülöttekre a bevándorlóknál jellemzőbb a cyberchondria, ahogyan a napi 1-3 órát internetezőkkel szemben a 4-6 órát weben töltőkre is. A vizsgálat azonban nem mutatott összefüggést a kiberchondria és az iskolázottság foka között. A jól azonosítható eszközökkel, közel kétszer annyiszor hibás érvelésekkel, mint kognitív torzításokkal befolyásoló reklámok kapcsán bebizonyosodott, hogy a fogyasztók az ott látott termékeket szívesebben választják, mint kevésbé ismert alternatíváikat. Ugyan hipotéziseim javarészt igazolódtak, felvetődik annak kérdése, hogy a trendek egy jóval reprezentatívabb mintán is megismétlődnének-e. Mindennek érdekében a jövőben érdemes volna egy kiterjesztettebb kutatás lefolytatása is. A végső kérdés ugyanakkor adott: ki világíthatja rá a ma emberék az egészségügyi kondícióival kapcsolatos befolyásolásra?