Egy táncos levele a közönségnek: a hip-hop tánc üzenetközvetítő ereje a nonverbális kommunikáció segítségével

Absztrakt (kivonat)

“A tánc a karok és lábak költészete, a kecses és iszonyatos anyag, maga a mozdulat lehel bele lelket” (Baudelaire). A tánc az ősidők óta meghatározó szerepet töltött be a különböző kultúrákban. Kezdetekben vallási szertartásokon, később szórakoztató események keretein belül találkozhattunk táncos előadásokkal. A táncos arra használja teste minden porcikáját, és különböző külső elemeket, hogy valamely üzenetet adjon át a közönségnek. A nonverbális kommunikációt segítségül hívva meséli el történetét, tárja ki lelkét a nézői felé. A kommunikáció akkor sikeres, ha a befogadó képes dekódolni az üzenetet, viszont nem eklatáns, hogy a nagyközönség minden esetben képes erre. Vajon mi jut el a nézőhöz a táncostól, képes átadni a tánccal a mondanivalóját? Szakdolgozatom középpontjában a napjainkban nagy népszerűségnek örvendő hip-hop tánc áll. Ez a stílus a 70-es évektől nőtte ki magát utca táncból, mára versenysporttá. A hip-hopban megtalálható a nonverbális kommunikációs eszközök széles skálája. Tánc közbe az előadó a feje búbjától a kis lábujjáig tölti meg élettel a mozdulatokat. „Meggyőződésem, hogy nem a szavak voltak elsőként, hanem a gesztusok. A gesztusokat mindenki megérti... nincs is szükség másra, nincs szükség szavakra” (Pliszeckaja). Mégsem lehetünk biztosak abban, hogy a nézőközönség megérti majd egy táncos előadás üzenetét pusztán a gesztusokból, a testbeszédből. Dolgozatomban arra a kérdésre kerestem a választ, hogy a nagyközönséghez eljut-e a tánccal közvetíteni kívánt üzenet, a nonverbális kommunikáció segítségével? Személyes érintettségnek és elhivatottságnak köszönhetően választottam témát, a tánc évek óta a szenvedélyem, lenyűgözőnek találom a tánc azon képességét, hogy testünkkel bármit elmesélhetünk, bármit megoszthatunk a világgal, szavak nélkül. Hipotézisem szerint a közönséghez nem jut el a táncos által közvetített üzenet. Azt feltételeztem, hogy a nézők előképesítés nélkül nem képesek befogadni a nonverbális kommunikációval elmesélt történetet. Továbbá feltett kutatási kérdéseim, hogy a zenének mennyiben van meghatározó szerepe az üzenet megértésében? Illetve, hogy egy koreográfust egy tánc megalkotásában mi és hogyan vezérel? Saját kutatásom módszertanaként első sorban az online kérdőívet választottam, a nagyközönségnek címezve, másodlagos módszertanom pedig a mélyinterjú volt, melyet egy koreográfussal készítettem el. A kérdőívben előre meghatározott kérdésekre kell válaszolniuk a kitöltőknek egy-egy videó megtekintése után, a kérdőív tartalmaz mind zárt, mind nyílt kérdéseket. Az interjú során pedig előre rögzített kérdésekre kellett válaszolnia az alanynak, szabadon. Kutatási eredményeimet sorra vetve kijelenthetem, hogy hipotézisem sikerült megcáfolnom, már primer kutatásomból is kiderült, hogy a megfelelő nonverbális kommunikációs eszközökkel eljut a közönségig a tánccal közvetített üzenet.