Beszédes rajzok : A verbális kommunikáció és rajzfejlődés kapcsolata kisgyermekkorban

Absztrakt (kivonat)

"A kisgyermek soha nem rajzol fölöslegesen, fölöslegeset, "csak úgy", oka kell, legyen a firkáján a formának és a színnek is” – ezeket a szavakat fogalmazta meg a magyar néprajzkutató, grafikusművész Molnár V. József, az 1998-as gyermekvilágról szóló könyvében. Mint minden emberben, a gyermekekben is ott él az alkotási vágy, a kíváncsiság valami létrehozása iránt. Kisgyermekkorban az első alkotási tevékenység a rajzolás. Sokan a rajzolni kezdő másfél-kétévesek közül még beszélni sem tudnak, kezükbe ragadva a ceruzát, krétát mindenfelé rajzolni kezdenek. A gyermekrajzok jelentősége az, hogy a beszéd kezdeteit kísérve, a szóbeli kifejezésnél összetettebb tartalmakat is ki tud fejezni. A rajzok nem mindegyike kommunikációs szándékú, a firkák és az első ábrák között technikai kísérletek is bőven vannak. A szülőknek is fontos figyelni gyermekük rajzait, mit is akartak ábrázolni. Sokszor teljesen másra asszociálnak a rajzokból, így fenn áll az is, hogy a gyermek rajzolási készsége magasabb szinten van, mint a verbális kommunikációjuk. Érdemes együtt vizsgálni a két kommunikációs csatornát, hiszen a domináns közlőnyelv alaposabb megismerésével többet tudhatunk meg a kisgyermekek érzelmeiről és gondolatairól. Témaválasztásomat a tárgykörhöz tartozó személyes kapcsolatom inspirálta, hiszen édesanyám óvónőként gyakran felvetette, hogy van-e kapcsolat a szóbeli és a vizuális kommunikáció között ezek fejlődésének kezdeti fázisában, a 2-6 éves kigyermekkorban. Vajon, aki gyakran és szívesen rajzol, annak milyen a szókincse, mondatfűzése? Vannak-e olyan gyermekek, akik korukhoz képest kisebb szókinccsel és rosszabb mondatfűzéssel fejezik ki magukat, viszont nagyon szépen rajzolnak? Dolgozatom központi, megfigyeléseken alapuló hipotézise: hogy az a gyerek, aki sokat rajzol, később kezd el beszélni. A vizuális és verbális csatornák kommunikációs csatornák fejlődése különböző mértékű, más-más fejlődési modellt követ. Szakdolgozatomhoz a verbális és a rajzfejlődés szakirodalmát egyaránt felhasználom. Alapműként szolgálhatnak számomra Mérei Ferenc és Binét Ágnes (1970) és Michael Cole Sheila R. Cole Fejlődéslélektana (2018), mindkettő vizuális és verbális nyelvhasználatot is leíró fejlődéslélektani szakkönyv. A gyermekrajz fejlődés gazdag szakirodalmából Gerő Zsuzsa (1983), Feuer Mária (2000) és Kárpáti Andrea (2001,2005,2019) kötegei nyújtanak kiindulópontot, amely után jobban elmélyülök a pszicholingvisztikában és a gyermekrajzok fejlődésében. Kutatásomban összevetem kisgyermekek verbális és vizuális kifejező készségét három korcsoportban: 3, 4 és 5 éveseknél. Ehhez óvodákban fogok gyermekrajzokat gyűjteni és az „Óvodáskorú gyermekek fejlődésének nyomon követése“ című dokumentumban (Budapesti Pedagógiai Oktatási Központ, 2019) ajánlásai alapján, ahol különböző korcsoportokban fogom vizsgálni a gyermekeket. A beszédfejlődés elemzés és a gyermekrajzok tartalmi és formai értelmezése után összevetem a fejlődési szinteket, és leírom a két kommunikációs csatorna fejlődési sajátosságait jól rajzoló, illetve jól beszélő gyermekek esetében. Célom, hogy feltárjam, milyen összefüggés van a gyermekek rajzai és beszédük között. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a gyengébb verbális kommunikációs képességű gyermekek rajzai milyen fontos közléseket tartalmazhatnak.