A televíziós szereplők viselkedési normái - Az élő adásban történő váratlan reakciók vizsgálata a társadalmi megítélés szempontjából

Absztrakt (kivonat)

A televíziós műsorok közül a legéletszerűbbek az élő közvetítések, amelyeknek a külső körülmények mellett elsősorban a riporterek és a műsorvezetők a fő alakítói. Ezekben az adásokban gyakran előfordulnak olyan váratlan helyzetek, amelynek kezelésére nincsen előre megírt mód, vagy akár protokoll. A televíziós személy feladata és felelőssége, hogy hogyan alakítja az adott helyzetet. Esetenként a műsorvezető a viselkedési normákat áthágva vagy egy váratlan reakcióval vicc tárgyává válhat, sőt akár botrányba is keveredhet. A televízióban szereplő ember példát mutat viselkedésével a társadalomnak, képviseli a munkáltató céget, az adott csatornát és önmagát is. Ezért fontos, hogy helyesen cselekedjen és nyilvánuljon meg lehetőség szerint az adás minden pillanatában. Kutatásom során az élőben közvetített adások különös, nem megszokott eseteit vizsgálom (például a műsorvezető tiszteletlen megnyilvánulása, nem munkaképes állapota, káromkodása, nevetőgörcse, nyelvbotlásai). A társadalmi megítélés alapján online kérdőíves kutatás által körvonalazom, milyen viselkedési normák tekinthetők elfogadhatónak egyes helyzetekben. Az eredményeket kvalitatív és kvantitatív módon egyaránt értékelem. Mi a helyes és az etikus módja az adott helyzetek kezelésének? Különböző aspektusok szerint vizsgálom, mi az illendő a televíziós közvetítések keretein belül a társadalmi elfogadás szempontjából. A kutatás eredményeit illetően a hipotézisem, hogy az idősebb generációk kevésbé megengedőek, megértőek a televíziós személyekkel, mint a fiatalabbak. A munkám célja és remélt fő eredménye, a műsorvezetők élő adásban nyújtott és elvárt viselkedési normáinak meghatározása a társadalmi megítélés szerint. Továbbá szeretném, ha a kutatásommal segítséget nyújthatnék a már gyakorló és leendő tévés szakembereknek a mindennapi munkájukhoz.