Valóság vagy virtualitás? Valóságos és virtuális influencerek közötti különbségek vizsgálata az Instagram felületén

Absztrakt (kivonat)

A dolgozat a valóságos és virtuális influencerek közötti különbségeket és hasonlóságokat vizsgálja az Instagram közösségimédia-felületen, illetve a két fél sikeressége mögötti tényezőket is feltárja. Ezen témakör segít megismerni a CGI-influencerek (computer-generated imagery, azaz számítógép által megalkotott kép) marketing stratégiáját, amely tájékoztatásként szolgálhat a közösségi médiát használó cégeknek, vállalatoknak. A fenti kérdésköröket kvalitatív kutatási módszerrel vizsgálja a dolgozat. A CGI-influencerek és emberi influencerek között rejlő különbségek felmérése az Instagram-bejegyzések összehasonlító tartalomelemzése által történik. Lil Miquela CGI-modell és Addison Rae, valamint Loren Gray valódi influencerek Instagram-posztjainak és a hozzátartozó kommentjeinek analizálása során nagy hasonlóság vehető észre az emberi és a CGI-influenceri profilok között. A virtuális felhasználó alkotója által közzétett bejegyzésekben ugyanúgy fellelhető az emberszerűség, illetve a CGI-modell megjelenése, üzleti stratégiája is hasonló a valódi influencerekéhez. Azonban a hozzászólások vizsgálata során kiderül, hogy az emberek eltérően reagálnak az emberi és virtuális influencer Instagram-posztjaira. Lil Miquela robotként utal magára, amely megtévesztő, és bizonytalanságot kelt az online közösségben, ugyanakkor növeli a kíváncsiságot és érdeklődést személye iránt. A Ohanian (1990) forrás-vonzerő modellje adhat magyarázatot erre a jelenségre, miszerint a befolyásolás sikeresebb, ha az emberek vonzónak tartják az üzenet közlőjét. A CGI-karakter vonzerejének pedig két fő tényezője a szépsége és titokzatossága. A dolgozat másik fontos elmélete Hovland, Janis és Kelley (1953) által megalkotott forráshitelességi modell, amely az üzenetet közlő személynek a megbízhatóságát emeli ki. A virtuális karakter hitelessége megkérdőjelezhető, amely a befolyásolási erő mértékét csökkentheti, ugyanakkor Hovland et al. (1949) alvó hatás elmélete rácáfol erre a jelenségre. Az elmélet kimondja, hogy egy kevésbé hitelesnek tartott forrás meggyőző ereje az idő múlásával növekszik, amely a CGI-modellek sikerességéhez hozzájárulhat. A harmadik kiemelkedő elmélet Masahiro Mori (2012) által felfedezett uncanny valley, amely szerint, ha a humanoid robotok (vagy egyéb emberszerű nonhumán ágensek) emberszerűsége elér egy bizonyos szintet, az egyfajta hátborzongató érzést vált ki az emberekből. Ez alapján a CGI-karakterek alkotóinak is érdemes kevésbé realisztikus emberi formákat alkalmazniuk, hogy ne okozzanak kellemetlen érzést az emberekben a virtuális influencerek által. A témakörrel kapcsolatban hasznos továbbá megvizsgálni, hogy az emberek mennyire tartják a CGI-influencereket megbízhatónak, illetve milyen eltérő reakciók figyelhetőek meg az Instagram-felhasználók körében, amennyiben azt gondolják, hogy a karakter virtuális, robot vagy ember. Ezen kívül, a dolgozat kutatási kérdéseire a választ más közösségimédia-felületeken is érdemes lenne vizsgálni a jövőben, vagy egy másik perspektívából, egy CGI-modelleket alkalmazó céggel folytatott beszélgetés során is bővülhet a virtuális influencerek használatáról alkotott tudás.