A fiatalkorú bűnözők szociális hátterének szerepe a bűnelkövetés során : A család fontossága és a bűncselekmények típusa nevelési kultúra alapján

Absztrakt (kivonat)

A dolgozatom a fiatalkorú bűnőzökről, azaz a 14-17 éves korosztályról szól. Fő kutatási kérdésemben azt vizsgálom, hogy a szociális hátterüknek milyen szerepe van a bűnelkövetés során. Bővebben a család fontosságára térek ki és a bűncselekmények típusára nevelési kultúra szempontjából. A bűncselekmények alapján két típust tudtam elkülöníteni: a vagyon elleni és a személy elleni bűncselekményt elkövetőket. A nevelési kultúra az erőszakra irányult, hogy bántalmazták-e fizikailag, szóban vagy megjelent-e családon belüli erőszak. Az elméletek alapján megállapítható, hogy a fiatalkori bűnözésnek mikrostrukturális okai között felmerül a család és barátok hatása. A bűnözői magatartáshoz hozzájárul a családi érték átadása, ezáltal a családtagok mintává válnak a gyermek számára, így a bűnözés átadása lehetséges a tanult viselkedés által. A szubkultúra elméletek magyarázata szerint a baráti társaság szocializációja is befolyásoló tényező és a fiatalra ráragasztott címkék is a deviáns magatartás felé terelik őt. A bűnözés megelőzése a mikroközösségeken keresztül lehetséges. Ezen közösségek hibás működének megoldása a cél. A saját módszertanomban kvalitatív és kvantitatív elemzést is végeztem. Egy kérdőívet készítettem, amit 31 fiú fiatalkorú bűnöző töltött ki a szociális hátterével kapcsolatban. A kutatásom másik fele interjúkra irányult szakemberekkel: egy rendőrkapitányság fogdájának a vezetőjével, egy fiatalkorú fogvatartotti nevelőtiszttel, egy reintegrációs tiszti nevelővel és egy gyermekotthon intézményvezető-helyettesével. Ez a kevert módszer különböző eredményekhez juttatott engem. A családi kapcsolatok tekintetében jó kapcsolatot állapítottam meg a mintámban. Léteznek szegényebb és gazdagabb elítéltek és hozzájuk más jellemzők párosulnak. A családi hátterüket tekintve az anyagi helyzetüket átlagosnak vélték, tehát a vagyon elleni bűncselekményeket a pénzszerzéssel nem lehet magyarázni, ellenben az interjúkkal, ahol nem ezeket az eredményeket kaptam. Az interjúk általában negatívabb képet adtak a fiatalkori bűnözők szociális hátteréről, míg a kérdőívek által pozitívabb képet festettek le. Ez azért alakult ki, mivel a kérdőívek önbevalláson alapultak, a fiatalok szerettek volna jobb képet adni a helyzetükről. A mintámhoz mérten a hipotézisem beigazolódott, miszerint az erőszakosabb nevelésben részesültek inkább fognak személy elleni bűncselekményt elkövetni, mint vagyon elleni bűncselekeményt. A családi mintakövetést nem tudtam bizonyítani, mivel az eredményeim alapján a legtöbb elítéltnek a családjában nem történt bűnözés.