Médiafogyasztási szokások a koronavírus tükrében Magyarországon

Absztrakt (kivonat)

Szakdolgozatom célja az volt, hogy megvizsgáljam a magyar emberek – különösen az online – médiafogyasztási szokásait a koronavírus-járvány első hulláma során, valamint, hogy milyen mértékben tudják megkülönböztetni az álhíreket a valódi hírektől. Azt is megvizsgáltam, hogy milyen mértékben hiszik el a koronavírus-járvány kialakulásával és elterjedésével összefüggő, a médiában megjelent összeesküvés-elméleteket; ezeket az adatokat pedig a demográfiai változókkal is összevetettem. Dolgozatom elméleti részében bemutattam a felhasznált szakirodalmakat, amely során kitértem azokra a médiahatás-elméletekre, amelyeket fontosnak tartok a téma kapcsán: ezek a kétlépcsős hatás modellje, a szelektív érzékelés elmélete, valamint a framingelmélet. Ismertettem a véleménybuborék jelenséget, valamint azt a hatalmas információmennyiséget, amely beszivárgott az életünkbe az internetnek és az okostelefonnak köszönhetően. Továbbá kitértem az álhírek, a véleményformálók és az összeesküvés-elméletek jellemzőire is. Kutatásom alapjaként készítettem egy anonim online kérdőívet, amelyben rákérdeztem a kitöltők demográfiai adataira, valamint arra, milyen médiumokból tájékozódnak a koronavírus-járványról, milyen gyakran, továbbá mely (online) hírforrásokat tartják megbízhatónak, és melyeket kevésbé megbízhatónak. Emellett 1-től 5-ig terjedő pontozással (1=egyáltalán nem, 5=teljes mértékben) válaszolniuk kellett arra, mennyire aggódnak a koronavírus miatt, mennyire tartják veszélyesnek, mennyire gondolják megbízhatónak a kormány által közölt információkat, valamint jól kezeli-e a kormány a koronavírus-járványt. Hasonló módszer alapján a kitöltőknek 5 összeesküvés-elméletet és 8 hírt is értékelniük kellett 1-től 5-ig (1=egyáltalán nem tartja valósnak, 5=teljes mértékben valósnak tartja). A 8 állításból 2 valós, médiában megjelent álhír; 2 kitalált álhír; 2 médiában megjelent valós hír; valamint 2 médiában nem megjelent valós hír szerepelt. A kérdőívemet online terjesztettem az ismerőseim körében tavaly május 21-től június 12-ig, valamint számos különböző politikai beállítottságú Facebook csoportban, és végül 632 fő töltötte ki – szerencsére sikerült demográfiai szempontból is viszonylag jó arányokat elérnem. A kérdőív kitöltői a nem kormánypárti hírportálokat értékelték a legmegbízhatóbbaknak, de a koronavirus.gov.hu is elöl szerepelt. Viszont az Operatív törzs tájékoztatóját, a Magyarország Kormánya Facebook oldalt és a Kormányinfót, valamint a kormánypárti beállítottságú médiumokat kevesen írták be a megbízható források közé, viszont a nem megbízhatóak listáján már magasabb helyet foglaltak el. Az összeesküvés-elméletek 1-től 5-ig terjedő skálájának kitöltési eredményei alapján megállapítható, hogy a kitöltők nagy része kritikusan tekint a hírekre, és nem igazán hiszi el az összeesküvés-elméleteket. Az összes kitöltő álhírfelismerési képességének átlaga 3,43 lett, ami azt jelenti, hogy a közepesnél kicsit jobban fel tudták ismerni a valós és az álhírek közötti különbséget. A demográfiai összevetések során 3,5 körül volt a legmagasabb átlageredmény. Az állítások többségénél nem tudtam megvezetni a kitöltők nagy részét, mivel a 8 kijelentésből 5 esetében a válaszadók nagyobb része felismerte a hírek tartalmának valódiságát. 2 esetben a legtöbb válaszadó inkább bizonytalan volt, de inkább a helyes válasz felé billent az arány. Csupán 1 esetben történt meg, hogy nagyobb arányban nem találták el a hír igazságtartalmát. A különböző politikai beállítottságú médiumfogyasztók vizsgálata során nem találtam nagy különbséget az álhírek és a valós hírek megkülönböztetésének képességében. Az álhírfelismerési képesség és a demográfiai adatok összevetése során kiderült, hogy életkor szerint a legkevésbé a 14 éves és annál fiatalabb, valamint az 51 és 60 év közötti korosztály képes felismerni az álhírek és a valós hírek közötti különbséget, a leginkább pedig a 30 évesnél fiatalabbak, de közeli eredményt ért el a 61 éves vagy annál idősebb korosztály is. Nemek terén a férfiak kicsivel jobban fel tudják ismerni az álhírek és a valós hírek közötti különbségeket, mint a nők. Iskolázottság szerint az egyetemet végzett kitöltők tudták a leginkább megkülönböztetni a valódi és az álhíreket, legkevésbé pedig a szakmunkásképzőt végzettek. A lakóhely és az álhírfelismerési képesség összehasonlítása során az derült ki, hogy a fővárosiak képesek leginkább felismerni az álhíreket, a legkevésbé pedig a faluban vagy községben lakók. Úgy gondolom, hogy a kutatásomat meg lehetne ismételni a jövőben, hiszen lehet, hogy más válaszok születnének, mivel most már a koronavírus-járvány 3. hullámában járunk.