A futballszurkolói szubkultúra médiareprezentációja és megítélése Magyarországon

Absztrakt (kivonat)

Szakdolgozatomban azt a célt tűztem ki, hogy Magyarország társadalmának egy kevésbé ismert szegmensét, a futballszurkolói szubkultúrát, és annak médiareprezentációját mutassam be. A futballszurkolók szubkultúrája gyakran köthető össze konfliktusokkal, összetűzésekkel, és a szakdolgozatomban azt vizsgálom, hogy a magyar média hogyan ábrázolja ezt a kétes megítélésű társadalmi szegmenst. Mivel a szurkolói létet gyakran az agresszió és a balhék fémjelzik, azt az előzetes hipotézist állítottam fel, hogy a gyakori szurkolói összetűzésekből adódóan a csoport médiareprezentációjában is fennáll a negatív torzítás veszélye. A dolgozat négy fő fejezetre oszlik. A bevezetést követően a második fő fejezetben olyan, a téma megértéséhez szükséges kulcsfogalmakat járok körül, mint a szubkultúra, az ultrák és a huligánok. A fejezet kiterjed a fogalmak történeti fejlődésére, illetve a meghatározásuk nehézségeire. A harmadik fejezetben a sport, a média és a politika metszéspontját vizsgálom. A modern magyar labdarúgás történetének bemutatása mellett betekintést nyújtok a 21. századi digitális hálózati média világába az azt megelőző, 20. századi média tükrében, illetve részletesen foglalkozom a Web 2.0 fogalmával és a magyar sportmédia aktuális helyzetével. A negyedik fejezetben mutatom be a futballszurkolók médiareprezentációjának elemzését. Az elemzés kizárólag a 2010 utáni, online platformokon megjelenő cikkekre terjed ki és tartalmi, illetve nyelvészeti szempontból vizsgálja az írásokat. A mintavétel során a sportmédiával foglalkozó híroldalak mellett a közéleti kérdésekre fókuszáló, illetve politikai tartalmú platformokból merítettem. A kiválasztott cikkek a 2010-től napjainkig terjedő időszak legbotrányosabb, legmeghökkentőbb szurkolói eseményeit mutatják be. Az ötödik fejezetben a Máté Bálinttal és a Sztojcsev Ivánnal készült interjúkat ismertetem, és azt részletezem, hogy a két interjúalany hogyan vélekedik az általuk favorizált klubokat érintő szurkolói konfliktusokról, illetve a szurkolók médiareprezentációjáról általánosságban. Az online médiaelemzést és az interjúkat követően egyrészt azt a következtetést vontam le, hogy az ultrák és a huligánok közti fogalmi distinkció nehézségei a médiában is megmutatkoznak, másrészt azt a megállapítást tettem, hogy a mai magyar online médiában nem található negatív torzítás a szurkolók médiareprezentációját illetően. Az előzetes hipotézisem nem igazolódott be: az online platformok túlnyomóan a semleges és objektív ábrázolásmódra törekednek, attól függetlenül, hogy mennyire megbotránkoztató és felháborító az adott szurkolói eset. A két interjúalany is ezt a megállapítást támasztja alá, mindkét megkérdezett úgy véli, hogy bár a 2000-es években kifejezetten negatív képet festett a média a futballszurkolókról, jelenleg ez a tendencia már nem tapasztalható. Ehelyett túlnyomóan semleges, sőt helyenként kifejezetten pozitív ábrázolásmódot kap a szurkolók szubkultúrája a médiában.