Egyházi kommunikáció – A kommunikáció fogalmának egy értelmezése a római katolikus egyházban

Abstract

Témámként az egyházi kommunikációt választottam, aminek fő oka az, hogy mindenképpen egy olyan témát szerettem volna feldolgozni, megvizsgálni, ami a keresztény egyház kommunikációja köré épül. Szakdolgozatom fő kérdése az, hogy milyen elvek alapján gondolkodik a katolikus egyház a kommunikációról, illetve arra keresem a választ, hogy ezek az elvek nevezhetőek-e egy újfajta kommunikációs elméletnek a már létező elméletek között. Ezekre a kérdésekre úgy próbáltam választ találni, hogy bevezetésképpen tisztáztam a definíciókat, majd megvizsgáltam magát az egyházi kommunikációt történeti szempontból. Kitértem arra, hogy milyen tömegkommunikációs eszközöket használ a római katolikus egyház, és milyen internetes platformokon van jelen. Ezek után ismertettem a dokumentumokat tartalmi szempontból külön fejezeben szedve őket. A megannyi zsinati dokumentum közül én hármat vizsgáltam részletesen. Communio et Progressio, Inter Mirifica, Aetatis Novae. Ezeket az egyházi megnyilatkozásokat vettem alapul. A Magyar Püspöki Kar Egyházi megnyilatkozások a médiáról című 1997-ben kiadott könyvét használtam, amiben összegyűjtve szerepel a három említett dokumentum. A tartalmak megértése után ismertettem azt a gondolati struktúrát, ami alapján a katolikus egyház a kommunikációról gondolkodik. A dolgozat a római katolikus egyház alapvető hipotéziseit magyarázza 1963-tól 1992-ig. Mivel azóta majdnem harminc év telt el, érdekes lenne leszűkítve vizsgálni a témát, például az egyház és az internet kapcsolatát kutatni. Érdemes lenne megvizsgálni ezeket az elveket abból a szempontból, hogy megállják-e a helyüket a gyakorlati életben, esetleg összegezni azt, hogy a tömegtájékoztatás megjelenésétől napjainkig mi változott, a gyakorlatban milyen elvek tudnának működni régen és ma.