Álhírek a koronavírus idején : A magyar nyelvű álhíroldalak összehasonlítása nyelvészeti-érveléstechnikai szempontból

Absztrakt (kivonat)

Szakdolgozatomban a koronavírus alatt megjelent magyar nyelvű álhíroldalakat vizsgálom. Bár korábban is számos tanulmány foglalkozott a dezinformációk témakörével, illetve léteztek áltudományos tartalmakat közlő oldalak, a koronavírussal nem csak az álhírek száma sokszorozódott meg, hanem a terjedési sebességük is felgyorsult. A tudománykommunikáció egyik legnagyobb kihívásává vált az álhírekkel szembeni küzdelem, a járványügyi intézkedések bevezetésével ugyanis még inkább az internetes híroldalak és a közösségi média vált a tájékozódás elsődleges forrásává. Ez a krízishelyzet pedig egyértelműen kedvezett a koronavírus elleni különböző csodaszerekről és csodavitaminokról szóló álhírek, valamint a vírushoz kötődő összeesküvés-elméletek terjedésének. Vizsgálatom során, tartalomelemzéses módszerrel, nyelvészeti-érveléstechnikai szempontból elemzem négy magyar nyelvű álhírportál 2021 januárja és márciusa között megjelent álhíreit. Hipotéziseim szerint az általam vizsgált álhíroldalak nem tekinthetők százszázalékosan dezinformációs portáloknak, illetve, a vizsgált hírek törzsszövegének érvelése logikátlan az álhírek címében állítottakhoz képest. Diplomamunkám elméleti részében bemutatom az álhírek szakirodalmi hátterét. Ma már számos szakértő foglalkozik a dezinformációk kutatásával, elég, ha csak Fehér Katalin és Király Olívia (2017), Claire Wardle (2017) vagy Oliver Boyd-Barrett (2019) nevét említem. A kutatók egyetértenek abban, hogy az álhírek különböző okokból és különböző célokkal jöhetnek létre, azaz nem csupán a szándékos megtévesztés céljából terjedhet egy álhír – előfordulhat, hogy valaki egy valósnak vélt hamis hírt oszt meg az interneten, ahogyan egy kutató is vonhat le helytelen következtetéseket egy-egy eredményből (Falyuna, 2017). Veszelszki Ágnes 2017-es kutatásából kiderül, hogy az ún. clickbait oldalak csapdájába egyáltalán nem nehéz bekerülni, hiszen ezek az oldalak arra specializálódtak, hogy még a hamis tartalom elolvasása előtt kattintásra bírják az olvasót, amivel a minél magasabb online elérés és a különböző reklámbevételek megszerzése az álhíroldalak fő célja (Veszelszki, 2017). Kutatásom során arra törekedtem, hogy a lehető legátfogóbb képet kapjam a dezinformációk témaköréről. Ennek érdekében, 2020 decemberében végeztem egy előkutatást Krekó Péter és Szicherle Patrik (2020) szempontrendszere alapján, amely a koronavírussal kapcsolatos álhírek narratíváit vizsgálta. Összesen 60 magyar, illetve angol nyelvű álhírt elemeztem, melyből kiderült, hogy az ún. ellenszerrel/vakcinával kapcsolatos álhírnarratíva fordul elő a legtöbbször a vizsgált mintában. Szignifikáns különbséget azonban nem tapasztaltam a magyar és az angol nyelvű álhírek között, ezért kutatásom további részében a nyelvészeti-érveléstechnikai elemzésre koncentráltam Veszelszki Ágnes és Falyuna Nóra (2019) szempontrendszere alapján. Összesen 120 magyar nyelvű álhírt vettem górcső alá. Kutatási eredményeim többek között azt is alátámasztják, hogy az álhírportálok többsége kevés esetben hivatkozik szabályosan a felhasznált forrásokra, sokszor kontextusából kiragadva, eltúlozva idéznek egy-egy tanulmányt vagy szakértői véleményt. Nem rendelkeznek továbbá Impresszummal, így nem ellenőrizhető, hogy ki felel az adott oldalon szereplő tartalmakért, illetve a vizsgált álhírek mindegyikének az olvasó meggyőzése a célja. Ugyanakkor a különböző szempontok különböző arányban jellemzőek a vizsgált oldalakra, illetve az álhírek címének és érvelésének vizsgálatából az is kiderül, hogy a legtöbb esetben logikátlan az érvelés a címben állítottakhoz képest. Ezen felül két szakértői interjút is készítettem Falyuna Nóra, tudománykommunikációs szakértővel, illetve Dr. Krekó Péter, politológussal. Hipotéziseim összességében beigazolódtak. A jövőben izgalmas lenne megismételni ezt a kutatást egy nagyobb mintavételen. További szempontok alapján lehetne elemezni az álhíreket a dezinformációs portálok Facebook oldalain, kitérve a kapcsolódó képek és kommentek vizsgálatára, és akár nemzetközi kutatásokkal összevetni a kapott eredményeket. A jelenlegi helyzetben ugyanis a tudománykommunikáció egyik legnagyobb kihívását jelenti a hamis hírek megfékezése, illetve a hírfogyasztók figyelmének felhívása a dezinformációk veszélyeire.