Szextingdilemmák

Absztrakt (kivonat)

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósághoz 2017-ben 6 darab, 2018-ban 13 darab, 2019-ben 30 darab szextinggel kapcsolatos bejelentés érkezett az Internet Hotline jogsegélyszolgálaton keresztül (NMHH Internet Hotline, személyes kommunikáció, 2020.03.24.). Bár a bejelentések száma nem magas, egyértelműen növekvő tendenciát mutat, és mivel a jogsegélyszolgálat bejelentési lehetőségét a társadalomnak valószínűleg csak kis százaléka ismeri, a valós szextingesetek száma ennek vélhetően sokszorosa. A Szextingdilemmák című dolgozatom ötlete akkor fogalmazódott meg bennem, amikor a szexting szakirodalmát olvasva számos dilemmával szembesültem a kutatásokban, amikről a fiataloknak döntést kell hozniuk, ha szextinget terveznek folytatni. A szakirodalmi áttekintésben először megvizsgáltam a szextingben való részvétel olyan általános indikátorait, mint a demográfiai és kognitív jellemzők, illetve az intim párkapcsolat karakterisztikái. A szexting mögötti motivációk felmérésénél a teljesség igénye nélkül egyaránt áttekintettem a belső és a külső indíttatású motivációkat, és feltártam a szexuális és a nem szexuális célokat. Mindemellett, a dolgozat megkísérelte bemutatni azokat a szakirodalom alapján kirajzolódó játékszabályokat, amelyek betartása elősegítheti a szexting kockázatainak csökkentését. Végül a szakirodalmi áttekintés a szabályok megszegésének, a szextingben való részvételnek a következményeivel zárul. A szakirodalmi áttekintésem során a legfontosabb forrásaim többek között Burkett (2015), Lippman és Campbell (2014), Roberts és Ravn (2020), Yeung és munkatársai (2014) és Sesar és munkatársai (2019) kutatásai voltak. A dolgozatban ismertetett saját kutatásom céljául tűztem ki, hogy egy online közzétett kérdőív segítségével felmérést készítsek a magyar fiatalság (13–30 éves kor között) szextingszokásairól, ezáltal felfedve a válaszaikat a szakirodalmi áttekintésben felvetett dilemmákra. A kutatás legfontosabb eredményei röviden összefoglalva a következők: A kutatásban részt vevő magyar fiatalok meglehetősen gyakran (58,63–70,24%) vettek részt szextingben, legfőképpen a partnerükkel és az élettársukkal. Ezen cselekedetek során legfőképpen szexuális célok és belső indíttatású motivációk vezérelték őket. A válaszadók 95,54%-a egyáltalán nem tartotta elfogadhatónak mások szexuálisan explicit képeinek engedély nélküli továbbküldését. A kutatásban részt vevő fiatalok véleménye ellentmondó volt a szexting természetes és jó mivoltával kapcsolatban, viszont kirajzolódott egy tendencia, miszerint a szexting természetessége a korral nő. Emellett, jelen kutatás is megerősítette, hogy a pozitív attitűdök igen erős jelzői a szextingben való részvételnek. A kitöltők ismerete hiányos az ismertetett szextingjátékszabályokról; végül, a válaszadók számára a nemi szervek ábrázolása bizonyult a legkevésbé elfogadhatónak. A dolgozat igazán fontos végkövetkeztetése, hogy a fiatalok döntési nehézségei a szexting megítélésével kapcsolatban, illetve a játékszabályok megszegésének következményei arra utalnak, hogy szükségessé válik a szextinget feldolgozó oktatás és nevelés. A számos eredmény mellett a dolgozat több kérdést is felvetett, amelyek mentén a szextinget a továbbiakban vizsgálni érdemes, azonban a legfőbb a magyar fiatalok szextinggel kapcsolatos ismereteinek forrásának feltárása, a jelenlegi szextinget feldolgozó oktatás és nevelés állapotának felmérése.