Az Instagram legkisebb sztárjai – A „sharenting” jelenségének vizsgálata magyarországi trendek tükrében

Absztrakt (kivonat)

Szakdolgozatom középpontjában a „sharenting” jelenség vizsgálata áll, amely a magyar átlagemberek és hírességek gyermekeiről való fényképeinek megosztására összpontosít. A „sharenting” (share + parenting) azaz posztolás, vagy túlposztolás a közösségi média túlzott használatát jelenti, amikor a szülők minden pillanatot megosztanak gyermekükről, már az első percektől kezdve, legyen az szöveges, képi vagy videós tartalom. A témám alapötletét a 2020-as év elején kirobbanó Kaleta-ügy és az azt körülvevő médiavisszhang adta. Ennek következtében sok hazai celebritás, influenszer és átlagember is nyilvánosan vállalta véleményét a „sharenting” -el kapcsolatban. Volt, aki letörölte az összes képét gyermekéről, viszont voltak olyanok is, akik annak adtak hangot, hogy ettől függetlenül is ugyanúgy fognak posztolni. Mindezek tükrében vizsgáltam meg az említett hazai lakosok hozzáállását és viselkedését a jelenséggel kapcsolatban. A dolgozat céljai közé tartozott a hazai szegmens alapos vizsgálata, a nem ismert és az ismert szülők jellemvonásai között húzódó párhuzam feltárása és a megosztott képek különböző kategóriákba történő besorolása. Utóbbihoz a nemzetközi szakirodalomban megjelenő Anna Brosch (2016) kategorizációjára és modelljére támaszkodom. Kutatásom két fő kérdése arra vonatkozik, hogy a magyar szülők milyen mértékben vannak tisztában a „sharenting” jelenségével és annak fogalmával, emellett arra keresem a választ, hogy a hazai minta minden elemét be lehet-e sorolni a nemzetközi kategóriákba vagy esetleg új változók meghatározására van szükség. A dolgozat kiinduló hipotézisei, hogy a hazai szülők nagyrésze nem ismeri az említett jelenséget, így annak meghatározását sem, továbbá minden fénykép helyet talál valamely kategóriák egyikében. Dolgozatom első részében az elméleti háttér részletes bemutatása áll, kezdve Barbier & Lavenir médiatörténeti ismertetőjével. Ezután érinti a téma tekintetében releváns főbb fogalmakat, mint az internet, az újmédia, a médiakonvergencia és az influencer jelenség. Mindehhez – többek között – Aczél Petra, Bokor Tamás és W. James Potter munkáira támaszkodom. A szakirodalmi áttekintő a továbbiakban kitér a „sharenting” jelenség részletes ismertetésére, majd külön hangsúlyt fektetve a gyermekek digitális lábnyomára. Ezután a kutatási kérdések alátámasztásaként szolgáló módszertan következik, amely két vezérelv alapján tevődik össze. Elsősorban egy tartalomelemzéses vizsgálatot végeztem 5 hazai celeb gyermekeiről megosztott fényképein. A Brosch álatal meghatározott kategóriákat egészítettem ki saját változókkal, amelyek alapján rendszereztem a vizsgálni kívánt fényképeket. Emellett egy online futó kérdőívet készítettem, amely a nem ismert hazai szülők hozzáállását volt hivatott felmérni. Ami a kapott eredményeket illeti, a dolgozat végkövetkeztetése az alábbi módon foglalható össze: kutatási eredményeim mind azt bizonyítják, hogy a magyar társadalomban élő szülők jelentős része nem halott még a „sharenting” fogalmáról, ezáltal a mögötte rejlő veszélyek súlyával sincsenek tisztában. Mindemellett a Brosch álltal meghatározott kategóriák relevanciája is beigazolódott munkásságom során, hiszen a tartalomelemzéshez felhasznált képek mindegyike bekerült az ő 5 főkategóriájának valamelyikébe. Az eredmények ily módon válaszolnak a kutatási kérdésekre és alátámasztják fő hipotéziseimet is. Végezetül úgy gondolom, hogy a jelen kor gyermekei a későbbiekben jelentős hátrányokkal indulhatnak el az élet bármely területén a „sharenting-nek” köszönhetően. Annak érdekében, hogy ezt hazánkban meg lehessen előzni kutatási eredményeim tükrében az említett jelenség sokkal nagyobb figyelmet kell kapjon, hiszen ez szolgálja a gyermekek érdekeit. Bízom benne, hogy tudományos munkám segítheti akár az ismeretterjesztést, és hozzájárulhat a témakör magyarországi irodalmához.