Erasmus közösségek kialakulása

Absztrakt (kivonat)

Szakdolgozatom témájának az alapját az Erasmus programon résztvett diákok szociális, illetve iskolai életének vizsgálata adta. Arra szerettem volna választ kapni, hogy miért alakulnak ki Erasmus közösségek a legtöbb esetben, ahelyett, hogy a diákok a fogadó ország kultúrájában merülnének el jobban és helyi barátságokat kötnének. Ehhez vizsgálom kellett az alábbi tényezőket: diákok szociális élete, az iskolában eltöltött idő, nyelvi követelményeket a kiutazás előtt, az órák menete és nyelve, a diákok lakhatási körülményei, illetve a helyi Erasmus programokért felelős csoport aktivitását is. Kutatásom elméleti hátterét a kultúramodellek, kultúrális sokk, kultúrális adaptáció, illetve az országimázs ismertetése adta. Kutatási módszernek interjúztatást választottam, mert véleményem szerint így juthattam a legtöbb és legjobb minőségű információhoz. Ehhez szerencsére 13 alanyt tudtam szerezni, akik 30-45 percben osztották meg velem az élményeiket online, Microsoft Teams segítségével. Az interjú során mindannyian beleegyeztek, hogy rögzíthessem a beszélgetést. Szerencsésnek mondhatom az interjúk kimenetelét, mert mindannyian nagyon bőbeszédűek és lelkesek voltak, így az interjú hangulata inkább egy baráti beszélgetésre, őszinte élménybeszámolóra hasonlított. Kutatási mintámat 20-25 éves egyetemi hallgatók tették ki, akik természetesen részt vettek a programon. Vegyesen vizsgáltam lányokat és fiúkat is, az egyetlen kikötés az volt, hogy a programban 20-25 éves kor között kellett részt venni. Ez azért volt fontos, hogy a magas korkülönbség, illetve az eltérő életszakasz ne okozzon torzítást a kutatási eredményekben, valamint ez az életkor átlagosnak is minősül a résztvevők között, így pontosabban tudtam általános képet alkotni a kutatott kérdésemmel kapcsolatban. Valamint interjúalanyaimat mind ismertem gimnáziumból, egyetemről vagy barátokon keresztül, ez nagyban megkönnyítette az interjúk gördülékenységét és a szervezést is. Az interjúk lebonyolítása és elemzése után azt a konklúziót vontam le, hogy az alanyaim szociális életében és barátságaik megkötésében a legnagyobb szerepet a lakóhelyük kiválasztása vállalta és az, hogy beszélték-e a fogadó ország nyelvét. Legtöbb esetben ugyanis a legközelebbi barátok a lakótársak és azoknak későbbi barátaik lettek és a helyiekkel nyelvi korlátok miatt nem tudtak szorosabb viszonyt kialakítani. Abban az esetben pedig, amikor követelmény volt a fogadó ország nyelve, sokkal nagyobb mértékben voltak a helyiek bevonva az Erasmusos programokba és ezáltal a résztvevőknek is több közös pontja volt a helyi diákokkal. Az elemzésem alapján ezt a kettő befolyásoló tényezővel tudom az Erasmus közöségek kialakulását magyarázni.