A teljesítmény és a kommunikáció kapcsolata a röplabdasportban A vezetőedző és a játékosok közötti kommunikáció hatása az NB1 Ligában a 2019/20-as szezonban versenyző négy legjobb női röplabdacsapat magyar bajnokságban nyújtott teljesítményére

Absztrakt (kivonat)

Szakdolgozatom témája a sportkommunikáció területén belül a vezetőedző és a játékosok közötti kommunikáció hatása az NB1 Ligában a 2019/20-as szezonban versenyző négy legjobb női röplabdacsapat magyar bajnokságban nyújtott teljesítményére. Az általam végzett kutatás fő célja, hogy a magyar röplabdázásban a vezetőedző és a játékos közötti kommunikációt tanulmányozza és elemezze, illetve, hogy felhívja a figyelmet a vezetőedző és a játékosok közötti hatékony kommunikáció nélkülözhetetlenségére, valamint, hogy bemutassa az edző-játékos kommunikációban felfedezni vélt helytelen kommunikációs megoldásokat és hibákat, illetve azok megoldási javaslatait. Mindezek mellett célkitűzésként fogalmazható meg az is, hogy a kutatás rávilágítson azokra az edzők és játékosok által használt kommunikációs technikákra, amelyek segítségével a csapat sikeresebben tud teljesíteni a különféle mérkőzések során. A szakirodalmi áttekintésnek köszönhetően ismeretessé váltak a sportkommunikáció elméleti jellegzetességei, a vezetőedző és a játékosok közötti verbális és nonverbális kommunikáció meghatározó területei, a hatékony edző és vezető ismérvei, a sportolói csúcsteljesítmény eléréséhez szükséges tulajdonságok, a csapatsportoknál jelenlévő pszichológiai jelenségek és feladatok, az elemzett kérdéskörökben végzett lényeges külföldi kutatások sarkalatos megállapításai, valamint a magyar női röplabdabajnokság felépítése a 2019/20-as szezonban. Empirikus kutatásom folyamán feltárás alá került a kommunikációs készség kategóriáján belül (1) a vezetőedző és a játékos közötti verbális és (2) nonverbális kommunikáció, (3) az edző szakmai röplabdázásra vonatkozó kompetenciái, illetve (4) vezetői készségei, (5) az edző és játékos közötti kapcsolat, (6) az eredményes sportoló pszichológiai tulajdonságai végül, de nem utolsó sorban pedig (7) a játékosok edző felé irányuló kommunikációja. Empirikus kutatásom vizsgált alanyai négy csapatba rendezhetőek. Az elemzett egyesületek közé sorolható a Szent Benedek RA, a DVTK FUX, a MÁV Előre-BERICAP, és a TFSE csapata. Az edzői oldal megszólaltatása és a kvalitatív eredmények felhasználása érdekében minden trénerrel külön-külön interjút készítettem. A játékosoktól való adatgyűjtés céljából a kutatás módszertanának a kérdőívezést választottam annak érdekében, hogy egyértelmű és számszerűsíthető adatok álljanak a rendelkezésemre fő hipotézisem bizonyításakor. Az interjúk eredményei alapján jól látható, hogy habár a vizsgált csapatok edzői nem minden kérdéskörben rendelkeztek azonos véleménnyel, de az elemzett edzők mindegyike szerint pozitív irányú összefüggés volt megfigyelhető az edző-játékos kommunikáció és a csapat által nyújtott teljesítmény között. Ezt az összefüggést pedig alátámasztják a játékosok által kitöltött kérdőívek összesített eredményei is. További pozitív irányú összefüggés mutatható ki a kutatásban vizsgált területek, azaz az edző röplabdázásra vonatkozó szakmai kompetenciái, az edző vezetői készségei, az edző-játékos viszony, illetve a játékosok edző felé irányuló kommunikációja és a csapatok teljesítménye között. Összességében tehát érzékelhető volt az eredmények bemutatása során, hogy a 2019/20-as szezon NB1 Liga alapszakaszában a négy legjobb női csapat között teljesítő egyesületek tabellán szereplő sorrendje és a vizsgált kérdéskategóriákban a játékosi vélemények alapján produkált hatékonysági sorrend meghatározó arányban megegyezett, mivel az alapszakaszban a vizsgált csapatok közül összességében a legjobban teljesítő Szent Benedek RA csapatánál működtek a leghatékonyabban és a leggyengébben teljesítő TFSE csapatánál funkcionáltak a legkevésbé eredményesen az edző és játékos között vizsgált területek. A kutatás kezdeti fázisában felállított fő hipotézisre reflektálva mindezek értelmében kijelenthető, hogy az edző-játékos kommunikáció és a csapat teljesítménye között egyenes arányú, szoros összefüggés mutatható ki, mivel az edző és játékos közötti kommunikáció hatékonysága pozitív irányban befolyásolja a csapat alapszakaszban nyújtott teljesítményét. Az eredmények alapján egyértelműen beigazolódott a hipotézisem, miszerint a játékos és az edző közötti hatékony kommunikáció nagymértékben képes hozzájárulni a csapat sikeres bajnoki szerepléséhez. Éppen ezért a célravezető kommunikáció elmaradása elősegítheti az alacsonyabb színvonalú magyar bajnoki teljesítményt. Az eredményeket figyelembe véve érdekes lenne a magyar röplabdázásban az Extraligát, azaz a felsőházat is megvizsgálni ugyanezen szempontok mentén. Továbbá hasznosnak bizonyulna az így született eredményeket jelen kutatás eredményeivel összehasonlítani, és levonni belőlük a megfelelő konzekvenciát arra vonatkozóan, hogy az NB1 Liga és az Extraliga edző-játékos kommunikációjában milyen különbségek vagy éppen hasonlóságok fedezhetőek fel. Azt is izgalmas lenne feltárni, hogy ezek a hasonlóságok vagy különbségek milyen módon befolyásolják az alsó-, illetve a felsőházban szereplő röplabdacsapatok teljesítményét. Érdekes kutatási téma lenne továbbá, hogy a magyar röplabdázásban a külföldi és a magyar játékosok között hogyan működik az interkulturális kommunikáció, és a kulturális különbségek kommunikációban való megjelenése milyen hatást gyakorol a játékosok teljesítményére.