A magyar mozgóképes ipar átalakulása a COVID-19 tükrében

Absztrakt (kivonat)

A dolgozatom elméleti részében először feltérképezem a magyar filmipar működését, a piac szereplőit és az erőviszonyokat. Ezt követően tüzetesen bemutatom a hazai szektort érintő járványügyi korlátozásokat és az arra adott „válaszreakciókat”, amelyekkel a moziüzemeltetők és forgalmazók próbálták fenntartani magukat a nehéz időszakban. Megvizsgáltam a streaminget1 és az illegális tartalom letöltést és fogyasztást, mint lehetséges konkurenciát a kialakult helyzet okán. Az elméleti áttekintés befejezéseképpen a filmszínházakat a digitális, médiakonvergens2 korban elemeztem. A téma mélyebb megértéséhez a szakirodalom feldolgozásán és a statisztikák elemzésén túl saját kutatásommal is hozzájárultam. Melynek fő célja az volt, hogy az iparágat érzékenyen érintő járvány-helyzetet a szegmens szakértői szempontjából mutassam be. Lehetőségem volt interjút készíteni a mozgóképes szektor olyan jelentős szereplőinek képviselőivel, mint Buda Andrea (Cinema City Magyarország), Simon-Horváth Szilvia (Kultik Mozihálózat), Vajda Erzsébet (UIP Duna Film) és Farkas Attila (Pannónia Entertainment). A beszélgetések alátámasztották, hogy az utóbbi öt évben új magaslatokat hódított meg a moziba járás Magyarországon. A növekvő tendenciát a pandémia egy tollvonással húzta át. A szakemberek rávilágítottak arra, hogy a járvány felgyorsította az iparág változását, ugyanakkor a stúdióknak nem érdekük, hogy elhagyják a mozit. Mivel a legnagyobb bevétel, – amely fedezni tudja az alkotásokba ölt erőforrásokat – a moziból származik. Így a hollywoodi filmeknek ugyanannyira van szüksége a mozira, mint fordítva. A magyar mozis ipar életében, ez egy embert próbáló időszak volt. A kisebb csődhelyzetbe került vállalkozások bezárásával, a piac szépen lassan szűkülni kezd majd, a vezető vállalkozások, pedig még nagyobb piaci részesedéshez jutnak. Ezért nagyon fontos lenne az állami támogatás szerepe, a megszorult helyzetben lévő cégek életében. A fogyasztói szempontokat az online kérdőív segítségével mértem. A kutatásban részt vett több, mint 1000 ember mozgóképes fogyasztásai egyértelműen megváltoztak a Covid-19 előtti időszakhoz képest. A válaszadók 40%-a fizetett elő az első és második hullám alatt streamingszolgáltatásra. Ugyanakkor ez nem feltételezi azt, hogy ne szeretnének moziba járni, inkább csak alaposan megfontolják, hogy mit néznek meg, derül ki a kérdőívből. A három hipotézisem közül az első kettőt sikerült a kutatásom által alátámasztanom, a harmadikat pedig megcáfolnom. • A kétezres években fénykorát élő torrentezés3, még ma is jelentős bázissal rendelkezik a magyar fogyasztók körében. • A mozgóképes tartalmak esetén, a kultúrafogyasztás ténye nem függ attól, hogy milyen platformon fogyasztjuk a tartalmakat. • A vészhelyzet megszűnése után (2020. június 16.), a megfelelő kommunikáció hiányában, az emberek nagy része nem volt tisztában azzal, hogy a mozik üzemelnek. Összességében, megismerhettem a magyar fogyasztói szokásokat a szakemberek szemszögéből, és az általam tapasztalt fogyasztói kérdőív alapján. Az online forgalmazással, és a sosem látott kihívásokkal szembenéző magyarországi szektorral kapcsolatban is kiszélesíthettem tudásomat. A sok pozitív visszajelzés hatására, a szakdolgozatom elején kialakult pesszimizmusom elszállt, újult erővel várom a filmszínházak rögös jövőjének útját.