Adatszivárgási esetek hatása a felhasználói magatartásra és az egyén jövőképére

Absztrakt (kivonat)

Szakdolgozatom alapját a médiatudatosság és az adatvédelem összefüggése alkotja. Az általam vizsgált problémakör tágabb értelemben véve az, hogy mindennapi életünk szerves részét képezi az online platformokon való folyamatos jelenlét, ahol a felhasználók aktív és passzív tevékenységei során az olaj értékét is meghaladó adatok keletkeznek. Vizsgálataim során arra a részterületre koncentrálok, hogy milyen általános felhasználói megítélés és magatartás áll a Cambridge Analytica és a Compilation of Many Breaches adatszivárgási esetekkel kapcsolatban, illetve ezek felhasználókra gyakorolt hatásával. Kutatási kérdéseim során vizsgálom, hogy milyen mértékben befolyásolják az egyén felhasználói magatartását és médiához való viszonyát az adatszivárgási botrányok esetei, hogy milyen mértékben jön létre az a paradoxon, mely szerint a felhasználók vállalatok számára nem szívesen teszik közzé adataikat, azonban közösségimédia-felületeik használata közben önként teszik őket elérhetővé, hogy hol húzható meg az a határ, amin túl az adatrögzítés és felhasználás a magánszféra megsértésének bizonyul, illetve, hogy a felhasználói megítélés alapján az egyén médiaoptimista vagy médiapesszimista megközelítésből tekint a témakörre és pozitív vagy negatív világképet lát maga előtt. H1 hipotézisem szerint vizsgálati csoportjaim tagjai tesznek közzé önként adatot magukról a közösségimédia-felületeken mindamellett, hogy a vállalatok számára való adatközléshez negatív érzéseket társítanak. H2 hipotézis alapján a vizsgált csoport többségében médiapesszimista megközelítést vált ki az adatrögzítés és adatfelhasználás témaköre. H3 hipotézis értelmében a célcsoport tagjai közül a többség csak kis mértékben törekszik tudatosabb médiahasználatra, amellett, hogy az adathasználat témaköréhez negatív érzéseket társít. H4 hipotézisem szerint a megkérdezettek nagy aránya úgy érzi, hogy információs önrendelkezési joga csak kis, vagy közepes mértékben valósul meg a gyakorlatban. Kutatásom kvantitatív részét egy kérdőíves felmérés adta, melynek alapsokaságát a 20-30 éves korosztályú magyar felhasználók alkotják, akik jelen vannak az online térben. Ebből kifolyólag a kérdőív közösségimédia-felületeken került megosztásra, ezzel biztosítva a célcsoport nagy számú elérését, a kérdőív két hétig volt elérhető, ezalatt 200 alany töltötte ki azt. Az adatok leíró statisztikai módszerekkel kerültek elemzésre. Vizsgálataim kvalitatív kutatásaként egy fókuszcsoportos beszélgetés szolgált, mely során két fázisban történt a mintavétel. Először véletlenszerű mintavétel alapján kerültek kiválasztásra az alanyok, ezt követően közülük önkényes mintavételi eljárással került kiválasztásra szakterület alapján a fókuszcsoportban résztvevő 5 fő. Ennek során a tölcsértechnikára épülő kérdéssor válaszai kérdésenként, tematikusan kerültek analízisre a beszélgetésről készített videófelvétel alapján. A kutatások arra az eredményre jutottak, hogy a célcsoport nagy százaléka nem rendelkezik elég információval arról a mechanizmusról, hogy a közösségimédia-felületeken közzétett tartalmai és tevékenységei által az adatai hogyan kerülnek monitorozásra, majd pedig hogyan szolgálnak célzott tartalmak létrehozásának alapjaként. A magánszféra megsértése a tartalmak jogtalan felhasználásával került definiálásra. Jövőképet tekintve, a résztvevőknek többnyire disztópikus elképzeléseik vannak, azonban bizonyos mértékben megjelenik azoknak a száma is, akik az előnyökre és a lehetőségekre fókuszálnak. A kutatás az önfelfedési paradoxon nagy fokú megvalósulását igazolta, emellett az is elmondható, hogy az adatszivárgási esetek nem, vagy csak kis mértékben váltanak ki adattudatosságot a felhasználókból. A fent taglaltak értelmében H1, H2, H3 és H4 hipotézis is igazoltnak tekintendő jelen kutatásban. A kutatás limitációinak tekinthető, hogy nem garantált a vizsgálati minta reprezentativitása, továbbá az eredményt nagyban befolyásolja a vizsgálati alanyok személye, az ő szubjektív percepcióik, azaz, ha más személyek vesznek részt a kutatásban, feltehetőleg más eredmény születik. Ez az általánosíthatóság korlátját veti fel. További gyengeség, hogy a kutatásban használt kérdéssorok lehorgonyozhatják a vizsgálati alanyokat az adatok negatív vagy etikátlan felhasználásához, mivel adatszivárgási esetek taglalására, azok körülményeire koncentrálódnak. A jövőben a kutatást érdemes lenne több korosztályra vetítve is elvégezni, így akár több fókuszcsoportot kialakítva és azokat összehasonlítva számos korosztály attitűdjeiről kaphatunk betekintést. Hasonlóan vizsgálandó lehet az attitűdök kérdések edukációval vagy szakterülettel való összefüggésének felmérése is.